A korábban lebeszélt interjú alanya hirtelen közbejött kötelezettségre hivatkozva nem tudta fogadni kolléganőmet és engem. Ha már korábban érkeztem, és nekem ezt a riportalany irodájának ajtajában kellett megtudnom, gondoltam megkímélem a fáradságtól a kicsit késő kolléganőmet, felhívom és tudatom vele, felesleges iparkodnia, mert a mára tervezett esemény elmarad.
Szinte teljesen kicsengett a telefonja, mire a kollegina hangja helyett egy érces, kialvatlan, férfi hang szólalt meg. Hirtelenében azt hittem a férje jelentkezett, de miután néven szólítottam és magam is bemutatkoztam, és ezután sem nem váltott beszélgetőtársam ismerős hangra, bocsánatkérésbe kezdtem a téves hívásért.
– Itt a szomszéd beszél – szólt bele. – A kolléganőd késő éjjelig nálam volt és itt felejtette a telefonját.
Rég kerültem ilyen zavart helyzetbe. Makogva igyekeztem pontosítani hívásom okát, elnézést kértem a zavarás miatt, és talán az is kijött a számon, hogy nekem senki sem tartozik magyarázkodással, majd további kellemes pihenést kívántam telefonos beszélgetőtársamnak.
Aztán tudtam meg, hogy a kolléganő előző este családostul a szomszédságban vendégeskedett, és az öreg estébe nyúló ünneplés után a legkisebb gondja is nagyobb volt mint zsebre vágni mobiltelefonját.
