Gyakorta olvashatjuk a sajtóban, hogy egyes tudósok időnként olyan létfontosságú kutatási eredményre jutnak, miszerint az eddig egészségesnek vélt táplálkozási alapanyagok valójában károsak, megbetegítenek, az eddig egészségtelennek hitt ételekről pedig időnként kiderítik, hogy mégiscsak hasznos a fogyasztásuk. A tej, a tojás, a kávé, a koffeintartalmú italok például örök vita tárgyát képezik, hol hasznosak, hol károsak, laikusként nem is tudjuk eldönteni, kinek higgyünk.
Efféle hisztéria zajlik a zsír kontra étolaj „párharcában is”, az olajhívők száműznének az étrendünkből minden zsírtartamú élelmiszert, a zsírpártiak pedig arra hivatkoznak, hogy a zsír természetes „képződmény”, a szervezetünk sikeresebben tudja hasznosítani az iparilag előállított-kisajtolt olajnál, nem utolsósorban a tápanyaggal bevitt vitaminok is zsírban oldódnak, nem olajban, tehát csak zsírral érintkezve hasznosulnak igazán.
Jómagam is olajpárti voltam évekig, mígnem megajándékozott az egyik kedves ismerős egy üvegnyi aranysárga baromfizsírral. Sertészsírt meg már vásároltam saját elhatározásból. Azóta rendszeresen főzök zsírral is. Zsírral, de nem zsírosan. Azt tapasztaltam, bizonyos ételek finomabbak így. Más lesz az ízélmény, intenzívebbek az étel aromái. Ráadásul a zsír most „divatos” étel-alapanyag, brit kutatók szerint ugyanis éppen egészségesnek számít.
