Azt már mindenki tudja, hogy a politika hazug, mégis, ha kiderül egyik-másik hamis adat, akkor felháborodunk, elképedünk. A legutóbbi hatalmas hazugság a fogyasztói kosárra vonatkozott. A hivatalos kimutatások szerint nálunk a decemberi fogyasztói kosár négytagú családra számítva valamivel több mint 52 000 dinárba került. Ez – az ugyancsak hivatalos kimutatások szerint – másfél átlagbért jelent. Január elsejétől már az Európai Unió mércéi szerint állítják össze és számolják ki a fogyasztói kosarat és a szerbiainál 26 termékkel több került bele, így már egy négytagú családnak 70 000 dinár kell a létfenntartásra. Azaz kellene, mert ugyan hány családban van meg ez az összeg?
Ha 800 ezer munkanélküli van, másfél millió nyugdíjas és bevallottan ugyanennyien élnek a létminimum határán, akkor vajon a szerbiai családok hány százaléka élhet biztonságban, hogy lesz mit ennie, ha nem jön valamilyen váratlan kiadás?
Nos, erről nem szól a statisztika. Viszont azt már kimutatták, de nem nálunk, hanem a nemzetközi kutatóintézetek, hogy Európa 41 országa közül a vásárlóerőt tekintve Szerbia a 34. helyen áll. A hazai kimutatás szerint nálunk a lakosság bevételének a 41 százalékát költi élelemre.
Szerintem ez egy újabb csúsztatás. Ki kell csak menni a piacra és beszélgetni kell az emberekkel, a vásárlókkal meg az eladókkal is. Mindenki panaszkodik és egybehangzóan azt válaszolja, hogy bevétele 90 százalékát élelemre, illetve a rezsire költi. Ruhára vagy más egyébre nem futja.
Szomorú, hogy oda jutottunk,hogy a nyugdíjas szülők segítik gyermekeiket kis járandóságukból, mert a fiatalok vagy nem kapnak fizetést a munkájukért vagy nagyon keveset keresnek. Egy nyugdíjas nagymama a szabadkai piacon előttem vásárolt. Azt mondta, születésnapja van az unokájának, de nem csokit vesz neki, hanem egy csirkét kap a család, hogy legalább rendes ebéd legyen az ünnepen.
Olyan hosszú ideje kell nélkülöznünk és olyan mélyre kerültünk a szegénység örvényében, hogy már nem is panaszkodnak az emberek. Inkább rejtegetik nincstelenségüket.
