A gyerekek nem csak az iskolában tanulhatják meg helyesen vagy helytelenül a szavak írásmódját. Erre ugyanilyen alkalmas helyszín az utca, a bolt, a különféle intézmények és létesítmények… persze csak abban az esetben, ha magyarul is fel vannak tüntetve az elnevezések, illetve a termékek nevei. Bár a magyar nyelvű feliratokból szerintem továbbra is kevés van, az a véleményem, hogy mindent ki kellene írni magyarul. Ez azért még nem jellemző, mégis egyre több helyen találkozom magyar nyelvű kiírásokkal a környéken. Ezért is fontos, hogy ezek a feliratok pontosan, a magyar helyesírás szabályai szerint legyenek feltüntetve. A gyereknél az utcán látott helytelen megnevezések ugyanúgy bevésődhetnek, mint az iskolában a táblára helyesen felírt szövegek.
A minap a szomszédos városban füzeteket vásároltunk az iskoláskorú gyerekünknek az egyik papírboltban, ahol arra lettünk figyelmesek a feleségemmel, hogy az elsősöknek készült helyesírási füzet fedőlapján ez áll: „Elsö fűzetem”. Helyesen nyilván „Első füzetem”-nek kellene állni a fedőlapon, de az újvidéki cégnél, ahol a termék készült, valószínűleg nem tudták, a boltban pedig nem sokat foglalkoztak vele, és kitették a polcra. A jövendőbeli elsősnek pedig, aki kézhez kapja ezt az irkát, kettősek az esélyei: vagy még az iskolakezdés és a betűvetés elsajátítása előtt megtanulja, hogyan írják le helyesen azt, hogy első füzetem, vagy helytelenül tanulja meg, ami zavaró lesz számára a továbbiakban, és lehet, hogy emiatt még a magyar nyelvet, de a helyesírást mindenképpen megutálja.
Ezért mindenkit arra biztatok, ha helytelen magyar feliratot lát, akkor tanítsa meg a gyerekét a helyes változatra, és szóljon az illetékeseknek, hogy javítsák ki a hibájukat. Mert hibás feliratokból, sajnos, nincs hiány.
