Olykor egy egyszerű vásárlás is akadályba ütközhet. Erről bizonyosodhattam meg a minap, amikor már estefelé jutottam el oda, hogy legalább a közeli kisboltba leugorjak reggelit venni másnapra. Semmi nagyvilágit, csak egy kis tejfölt, pástétomot és felvágottat. A hentesrészleghez érve egy akción levő felvágottra esett a választásom, az elárusítónő azonban közölte velem, hogy az akciós ár csak a következő naptól érvényes. Kimérheti ugyan, de teljes áron. Mivel csupán 300 grammra volt szükségem, ez sem tántorított vissza. A bonyodalom a kasszánál kezdődött, amikor a pénztárkezelő hiába próbálta több ízben is beütni a csomagolópapíron található számokat, a gép elutasította. Hátrament, szemügyre vett egy listát, majd visszajött. A felvágott ezúttal sem ment át a pénztárgépen. Ismét a hentesrészleghez ment, hosszasan diskurált az elárusítónővel, majd visszajött, de semmi sem történt. Ekkor már elkezdtem szabadkozni, hogy nem muszáj nekem feltétlenül felvágottat ennem, beérem a pástétommal és a tejföllel is. Megjelent viszont egy harmadik illető is, a pénztárkezelő tudatta velem, hogy ő a szakember és majd rögtön minden megoldódik. Nem oldódott meg, hiába is próbálkozott, habár ő is tett néhány oda-vissza sétát. Végül közölte velem, hogy nem tudja eladni nekem a felvágottat, mert új áruról van szó, amely nincs nyilvántartva. Negyedóra ácsorgás után búcsút mondtam a becsomagolt felvágottnak, másnap pedig valóban beértem a tejföllel és a pástétommal.
