A napokban azon gondolkodtam, mikor is írtam utoljára levelet, vagy mikor küldtem képeslapot a családomnak vagy a barátaimnak. Idejét sem tudom. De arra sem emlékszem, mikor találtam rendes, igazi levelet a postaládámban. Csak a számlák érkeznek, meg az adóhatóságtól a tengernyi értesítés, hogy az egyik fajta adó ennyi, a másik meg annyi.
A napokban is egy ártatlannak tűnő hivatalos levél érkezett. Amikor kinyitottam, a lap közepén öles betűkkel írta, hogy a bírósági ítélet értelmében három napra börtönbe kell vonulnom, mert nem fizettem ki 2500 dinárt. A hivatalos papíron ugyan nem írta, hogy van lehetőség kiváltani a börtönnapokat, de hozzá volt tűzve a számlaszám meg az összeg, ami nyilván azt jelenti, hogy ha kifizetem, mégsem kell leülni. Megbüntettek gyorshajtásért 5000 dinárral. Ha a vétkes 8 nap alatt kifizeti a büntetését, akkor csak a felét kell befizetnie. Elszámoltam a napokat, és a 10. napon fizettem be, persze csak a felét. Gondoltam nem lesz ebből gond. Lett.
Abból viszont, hogy az Agroseme Panonija összes dolgozójának már négy hónapja egy vasat sem fizettek ki munkabér címén, úgy látszik, nincs gond. Senkit sem zártak be, senkinek sem küldtek felszólítást, hogy menjen börtönbe. Nagyban vétkezni nem bűn, csak kicsiben. Az Agroseme dolgozói a gyár előtt tüntetnek, amikor ezeket a sorokat írom.
