A lakótömbök előtt van egy parkoló, egy kisebb park fákkal, és egy csukott kis trafóépület. Ebben lakik a cica. Éjszakákon át nem lehet emiatt aludni. A kóbor kutyák ugyanis felfedezték a cicát. Először mindössze egy kutya üldözte. A cica természetesen hol a kocsik alatt, hol a kocsik tetején szökkenve menekült. A kutya csaholva üldözte. Aztán a cica elbújt az egyik kocsi alá. A kutya dühödten cibálta a sárvédőt. A következő éjszaka három nagyobb testű kóbor eb eredt a cica nyomába. Az ugatástól megint nem lehetett aludni. A cica ismét a parkoló kocsisoron szlalomozott. A vérszemet kapott ebek pedig utánaeredtek, fel a szélvédőkön, le a motorháztetőkön, karcolva üveget, festéket, letépve az útjukba akadó rendszámtáblákat. Visszapillantó tükrök hullottak le, antennákat téptek ki, tetők horpadtak be az állatok súlya alatt; vicsorogva, felbőszülve üldözték a macskát. De az felmászott az alvázüregen át a motorházba, ott nyávogott. A kutyák hörögve-morogva úgy húzgáltak ki a kocsi aljából minden elérhető drótot és kábelt, mintha egy állat beleit trancsíroznák szét, aztán nekiestek a karosszériának, az erős állkapcsok úgy bontották szét, mintha csak alufólia-csomagolás lett volna. Másnap egy furgon ugyanilyen módon vált totálkárossá. Mindennap látom a huszonéves fiút, aki ennivalót visz a cicának. Van egy sárga kis műanyag tálka a trafó mellett, abba szórja a dobozból a granulált macskaeledelt. Ilyenkor a cicus előjön és hálásan odadörgölőzik a lábához. Talán dorombol is neki.
