A múltkor néhány órára megszűnt a Skype. S mert ilyen világméretű megdöbbentő eseményre senki sem gondolt, minden hozzáértő és laikus a saját gépe és hálózata körül kezdett motozni, hogy meglelje a baj okát. A talán legjobban nélkülözhető internetes szolgáltatás kiesésének súlyos következményei nem lettek, legfeljebb elmaradt a vállalati videokonferencia.
Képzeljük azonban el, mi történne velünk, ha a teljes internetkapcsolatot elveszítenénk! Egyetlen szóért, évszámért a szoba túlsó sarkába kellene mennünk, és leporolnunk a szótárakat, lexikonokat, társadalom- és természettudományos enciklopédiákat. Ha nincsenek ilyenek otthon, irány a könyvtár! Oda pedig kisegítőket vennének föl, mert nem győznék a munkát a könyvtárosok. (Esetleg a könyvesboltba is betérhetnénk, de olyan mifelénk már nincs.) Segíthetne a telefon is: kérdezhetnénk nálunknál okosabb embereket. (Rájönnénk, hogy vannak.) Világhálós közösségi ismerőseink után az utcán kutatnánk. Sok fiatal összeroppanna eltűnésük miatt és a különben is fölösleges információk hiányában. A postán afelől érdeklődnének, hogy miként kell levelet küldeni.
Persze, hogy összedőlne a tőzsde, megroppanna a kereskedelem, eluralkodna a káosz, ám hirtelen növekedésnek indulna a kínkeservesen elkészülő újságok példányszáma. S napok vagy hetek múltán, amikor visszakapnánk világhálónkat, együttesen dicsőítenénk a virtuális világot, mert olyan jó abban élni, hogy a valót már meg sem tudnánk szokni.
