Nemrég Magyarországon robogtam végig az autópályán. A határnál fizettem egy összeget, nem túl sokat, de ha jól emlékszem, háromnapos úthasználati díj járt érte. Beültem az autóba és Budapestig meg se álltam. Ha nem fizettem volna, akkor már Szegednél vagy Kecskemétnél megállított volna a rendőr, ugyanis az ingyenfurikázás az autópályán büntetendő.
Emlékszem, régebben kapuk voltak. Ezeket azért szüntették meg, mert gyakori volt előttük a torlódás, különösen a csúcsforgalmak idején, reggel, amikor munkába utaztak az emberek, és délután, amikor hazafelé tartottak. Meg az idegenforgalmi idényben, és akkor is, amikor a rengeteg török, bolgár, szerb, macedón vendégmunkás megkezdte vándorútját elhagyott otthona felé. Tehát megszűntek a kapuk, felváltotta a sokkal praktikusabb matrica. Ezzel csupán az volt a baj, hogy aki sokat utazott, már szinte nem látott ki a kocsi ablaküvegén, annyira tele volt ragasztva. A technika azonban fejlődött, és ma már ott tartunk, hogy csak fizetni kell, és továbbhajthatunk. Az ellenőrzést kamerák és számítógépek végzik, a rendőr pedig büntet.
Minderről a napokban morfondíroztam, amikor csúcsforgalomban Belgrádból hazafelé tartva sok száz méteres sor állt az autópálya fizetőkapuja előtt. Ilyenkor, délután már fáradtak az emberek, alig várják, hogy hazaérjenek, idegesek, tülkölnek, káromkodnak, és veszítik azt az időt, amit családjukkal, kerti szöszmötöléssel, kutyasétáltatással, olvasással tölthetnének. És miközben várakoztam, az újságban olvastam, hogy az autópályákon hamarosan minden bejáratnál és kijáratnál lesznek kapuk.
Nem értem, miért kell nekünk mindig kullogni a többi után?
