Orvosom a közelmúltban Omega–3-at javasolt a már szedett vérnyomásgyógyszerek mellé, a szívműködés segítésére. A gyógyszertárban meg is néztem a különböző készítményeket, de mivel nem nagyon értek hozzá, az egyik olcsóbbat választottam, de azért még így sem volt olcsó. Egyiket szétrágtam, s valóban, büdös halolaj szaga van, tehát megfelelő táplálékkiegészítőt szedek.
A napokban azonban elhatároztam, hogy természetes úton veszem magamhoz a szervezetünk szempontjából nélkülözhetetlen telített zsírsavakat, így a halárusnál három patkó, nem túl nagy, nem túl kicsi pontyszeletet kértem, de nem sokon múlott, hogy a piac kellős közepén leessen rólam az alsónemű, hiszen 400 dinárt fizettem érte. Elkezdtem gondolkodni: ha egy négytagú családban a felnőttek két-két, a gyerekek pedig csak egy-egy patkót esznek meg, az máris 800 dinár, s hol van még hozzá a körítés, a saláta, a kisütéshez szükséges étolaj?! Egyszeriben nem is tűnt olyan drágának az Omega–3 kivonat, csak az a baj mindezzel, hogy szeretem a halat, ennék is sűrűn, de tiszai gyerek létemre oda jutottam (s nyilván nem vagyok egyedül!), hogy a folyami halról lassan le kell mondanom. Megpróbálkozok hát a fagyasztott, tengeri hallal, meg a tenger gyümölcseivel, mert szerintem azok sem drágábbak a hizlalt pontytól, hogy a süllőről és a harcsáról ne is beszéljek.
