Ha egyetlen szóval kellene jellemezni az idei Frankfurti Könyvvásárt, akkor az átfedések lenne az első szó, amely az eszembe jut. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország volt a Schwerpunktland, valószínűtlen lett volna, hogy a slam poetry színpadot kapjon egy fél délutánra, méghozzá olyan témával, mint a Star Wars, ezt szintén a komolytalanabb műfajokhoz szokták sorolni. Az téma-előítéletek kimentek a divatból. Az előadás kifejezte azt a törekvést is, amely jellemző volt a mostani vásárra: már nem elég elbújni az asztal mögé. Számít az is, mi van az előadón, kicsit jelmezeseknek is tűntek, még ha nem is a filmből vették. Csak önmagukat is kifejezték azzal, ahogyan kinéztek. Aki egy könyvvásárra megy, az nemcsak a könyveket akarja látni, mert azokat megnézheti az interneten is. Az írónak önmagát kell nyújtania. Van, aki képes a személyiségdizájnra, és van, aki nem. Mindebben a stand up comedy és a rap elemei is intellektualizálódtak, amiből az is átjött, hogy egy élvonalbeli író színpadi koncentráltsága egy sportolóéval vetekszik. A komolykodás helyét a természetesség vette át. Ugyanannyian nézték végig ezt is, mint bármi mást, és ráadásul lehetett érteni, pedig rendesen hadartak a német költők, viszont tisztán artikuláltak. Nyilván azok vállalták a fellépést, akik megszállottjai ennek a tudományos-fantasztikus filmlegendának. Sosem volt a kedvencem, de érdekelt, hogy mi köze lesz ennek az irodalomhoz. Nos, mindenekelőtt a filmes elemek mába helyezése.
