A bőbeszédű ezermester épp bütykölgetett tágas műhelyében, amikor nagyot az ujjára sózott a kalapáccsal. A valamivel arrébb álló negyedikes Pirike szeme láttára és füle hallatára. Ez persze nem akadályozta meg a kisasszonyka biciklijének valamelyik alkatrészét reparáló bácsit abban, hogy ne káromkodjon jó hangosan egy cifrát. Utána meg még egyet, kettőt kicsit halkabban. A mester fájdalmának és Pirike riadalmának lecsillapodásával folytatódott a munka. Szerencsére ment minden, mint a karikacsapás, a bicikliszerelést már nem kellett megszakítani hangos „kiszólással”. A lányka boldogan száguldott felújított járművével egészen hazáig, ahol mindenről beszámolt. Az eltörött csomagtartó helyreállításától a korábban nyikorgó lánc szakszerű olajozásáig. Nem feledkezett meg az idős mester szóhasználatáról sem, amely a kalapácsos melléütést követte. Ezzel kapcsolatban meg is kérdezte, hogy szabad-e szidni a biciklit. A nemleges válasz után pedig az iránt érdeklődött, hogy megtehető-e ugyanez az állatokkal. Nem, hallotta kisvártatva, egy fél mondat kíséretében, amelyből megtudhatta: az állatok sem káromkodnak. Kivéve persze a részeg disznókat és a hasonszőrűeket.
