Cudar egy világban élünk. Csaknem mindenhol megpróbálnak meglopni bennünket, általában sikerrel, s leginkább semmit sem tehetünk ellene. Mindenki jól tudja, hogy mire gondolok, legyen dolgozó, nyugdíjas, kismama, diák szülője, mindennapi vásárló, vagy bármi más. Például az egyik újvidéki közvállalat, ha készpénzzel fizetünk, a számlán álló összeget kéri, amikor kártyával próbálkozunk, kezelési költséget számol el. Hogy milyen jogon, nem tudom, mert a kérdésre vállvonogatás a válasz.
Nekünk, dohányosoknak is egyre komplikáltabb az életünk, hisz csaknem mindenhonnan kitiltanak bennünket. Még szerencse, vagy némi vigasz, hogy Szerbiában a tilalom azért mégsem olyan szigorú, mint más országokban. De van itt még más is. Minden dohányos jól tudja, hogy amikor új dobozt bont, és a kihúzott szál cigarettával még egy kiesik, azt a másikat milyen nehéz, szinte lehetetlen visszaerőltetni a dobozba. Én persze mindig megpróbálom. A napokban is ezt tettem, és nagyon meglepődtem, hogy egyből sikerült. Egy hirtelen támadt ötletre megszámoltam a cigiket. A dobozban 18 szál volt, tehát azzal az egyel együtt, amelyikre időközben már rágyújtottam, 19. Nem hittem a szememnek, és meg egyszer megszámoltam, de másodszorra és harmadszorra is 19 volt az eredmény. Megnéztem a dobozt, gondoltam, hátha ez új szokás, mint a 90 grammos csoki, de ott 20-at ír. Nem mondom, szép kis 5 százalékos extra haszon. És mit lehet tenni? Ők is tudják, hogy 19, én is tudom, de ha kibontom a csomagot, azt mondják, hazudok, ha nem bontom ki, honnan tudjam, hogy mennyi van benne? A legjobb lesz, ha máskor meg sem számolom.
