Lopni nem azért tilos, mert megbüntetnek, esetleg börtönbe kerülsz, hanem amiatt, mert a lopás bűn, erkölcstelen tett. Hasonlóképp, mint a csalás, az átverés, a megvesztegetés és ezer egyéb cselekedet, amelyek ellen erkölcsi érzékünk tiltakozik, mert értékrendünk így épült föl. Akkor sem volt ez másképp, amikor – egy-két évvel ezelőtt – még dívott a „megélhetési lopás”, különösen így ősz vége felé, mivel az állam más vagyonának az eltulajdonítását jóformán a minimálbér nagyságáig szinte engedélyezte. Úgy tűnik, a hatalom etikai mércéi az alattvalók többségének erkölcsi szintje alá süllyedtek, nagyjából a „megélhetési bűnözők” színvonalára.
Talán azért történhetett ez meg, hogy némi esélyt kapjanak a szegények is, hiszen a korábbi hosszú évek során megadatott a lehetőség azoknak, akik a nagyon magas életszínvonal megéléséhez voltak kénytelenek elorozni a vagyont az államtól, meg azoktól, akik munkájukból, bérükből, adójukból vagy éppen népkölcsönből sikeresen összegyűjtötték azt.
Jogos tehát az erkölcsi dilemma, hogy esetleg tőlük szabad volna-e legalább egy kicsit (vissza)lopni. Mást az írásom végén sem mondhatok, mint az elején, hogy ez bűn volna. Meg azért sem érdemes megpróbálni, mert ez az egyetlen biztos eset, amikor a tettes akkorát kap, hogy attól koldul.
