Találkoztam egy ismerős nagypapával, aki örömmel újságolta, hogy megy, és beíratja unokáját egy magyar nyelvtanfolyamra. Talált ugyanis egy olyan nyelviskolát, ahol este fél nyolckor kezdődnek az órák, a gyerek ugyanis iskolába jár, és korábban nem tudna eljutni a tanfolyamra. A srác maga kérte a nyelvtanulási lehetőséget, miután felső tagozatos lett.
Eddig ez rendben is van, öröm, ha valaki érdeklődik a nyelvünk iránt, el kívánja azt sajátítani, meg hogy ilyen fiatalon merült föl benne ez az igény.
Ami viszont kevésbé van rendjén a tanfolyamos nyelvtanulás ezen esetében, az nem egyéb, mint hogy a gyerek nagyapja, nagyanyja és édesanyja magyar, így a lurkó a saját anyanyelvét tanulja a nyelviskolában.
Pedig gondolom, a családban, mindennapi nyelvhasználat során egyszerűbben, bensőségesebben és talán hatékonyabban lett volna erre esélye eddig is.
