Szép őszi délutáni napsütés. A kedvenc fagylaltozómban még telve a pult, kínáltatja magát a hűsítő édesség, de a sarkon már az esti gesztenyesütéshez készülődik az albán tökmagárus. A déli órákban lekívánkozik a kabát, többen még nyári ingben, pólóban, kiskabátban sétálnak. A kellemes, szentimentális hangulatba, a fények szép játékába csak az zavar bele, hogy a bankból jövök éppen, fizetésrészlet érkezett, és tekintetem a kirakatok őszi-téli – cipő, csizma, kabát – kínálatára téved. Lassan elérhetetlen távolságban lesznek ezek a nem is luxus márkájú darabok. S, ha nekünk szülőknek meg is felel a tíz-húszéves, szekrény mélyéről előkotorászott meleg holmi, a gyerekeink megérdemelnék, hogy ne a kinőtt, megnyúlt, megkopott kabátban, pulóverben menjenek az egyetemre, iskolába. A lábuk pedig csak nő és nő… De próbálom elhessegetni az aggodalmat, hiszen szinte nyárias a főutca még. A napról napra hosszabbodó éjszakákba belopakodott a hideg, de az elhúzódó indián nyár szépsége még november közepén is magával ragadó, és halogathatjuk a téli gondokat…
