Álmomban egy kis, félméteres manóval (vagy kobolddal?) találkoztam a réten, erős és agresszív volt, fél kézzel, erőlködés nélkül hajított át egy hatalmas fenyőt a szomszédba. Mi erre összenéztünk a gyerekekkel, hogy ennek a fele sem tréfa, baj lesz még itt, mentsük akkor a könyveket. Nem, nem magunkat. A könyveket. Jóféle könyvtárunk lehetett ott a réten, mert lifttel mentünk a 21. emeletre, ahol a megmenteni kívánt könyveink voltak. Harry Potter összes angolul, Piszkos Fred és Shakespeare, Jónás könyve, a Kassai őrjárat és a Bánk bán. Jellemző. Aztán nem nagyon emlékszem, mi történt, de végül is sikerrel jártunk, bár azt még most sem egészen értem, hogy ha mi mentettük ki a könyveket a gonosz manó karmai közül, akkor miért postán érkeztek szépen, becsomagolva. Mindenesetre nagyon örültünk, amikor kibontottuk őket, és láttuk, hogy mind megvan, és nem esett bántódásuk.
Napok óta nem hagy nyugodni az álom, amely valójában nem is az enyém, úgy mesélték, de valahogy mégis úgy érzem, mintha velem esett volna meg. Megmentettük a könyveket!
