Magyarországon kezdődik az élelmiszer-razzia, hallom a híradós jelentést. Ott így van ez minden évben. Ellenőrzik a húst, a virslit, a halat, a csokimikulást, a szaloncukrot, sőt még a narancsot is. Legfőképpen azokat a termékeket, amelyekből köztudottan sok fogy karácsony meg szilveszter környékén.
Sétálok a szabadkai piacon: a pultokon hamis füsttel füstölt bordák, kolbászok hevernek, csak úgy. Semmi sincs letakarva. A bontott csirkék, kacsák, gyöngyösök egy része szintúgy fedetlenül várja a vásárlót. De az „utca porának” kitéve árulják a diót és az aszalt gyümölcsöt is, sőt a sütemények egy részét is így kínálják. Szinte magamba roskadva távozom. Én ebből nem veszek.
Az élelmiszer-ellenőrzés nem európai uniós követelmény. Magunknak kellene magunk iránt igényesnek lenni. Törődni azzal, hogy mit eszünk. Elkeserítően messze látom ezt az országot ettől az igénytől.
