Kedves Barátom!
Abban látom kettőnk között a nézetkülönbséget, hogy meggyőződésem szerint a tolerancia elfogadást, olykor csak megtűrést jelent, mindenféle kiközösítés nélkül. Sem gúnyos mosoly, sem szidalmak, semmi ellenségeskedés. Ám tudni kellene határt húzni a türelmesség és a megalázkodás között, a vendégfogadás és az önfeladó behódolás között. Ti ott, Nyugaton úgy gondoljátok, ha kiveszitek az iskolai programból a Micimackót Malacka miatt, vagy ha nem állítotok karácsonyfát a téren, az iskolás lányokat pedig hosszú szoknyába öltöztetitek, akkor tiszteletet élveztek. Ehelyett a hozzátok érkezők szemében a gyengeségeteket valljátok be, megalázkodtok, elismeritek, hogy mégiscsak felsőbb rendű az a vallás és kultúra, amelyet ők hoztak magukkal, mert különben nem adnátok föl a sajátotokat, egyben a miénket. Ha egyáltalán van még szilárd kulturális értékrendetek. Mert azt látom innen is, hogy kevés politikusotokban maradt ilyesmi. Tudom, persze, bomlik itt is az értékrend, de talán mégsem kellene nótaszóval felégetni még azt a kevés hagyatékot is, ami megmaradt. A nálunk is hódító szabadosságból ugyan bőven föladhatnátok, de te is úgy gondolod, hogy a még megmaradt gyökereket kell kivágni? Erkölcsöt és tartást tanulhatnátok a vendégeitektől. Vagy szégyellitek az európaiságotokat? Akkor viszont jó úton jártok.
