Vannak emberek, akik ugyan nem büszkélkedhetnek figyelemre méltó tulajdonságokkal, s habár ezt ők nem „érzik”, elsősorban harsányságukkal igyekeznek magukra vonni a figyelmet. Ezt a jelenséget minden bizonnyal sokan tapasztalják.
A mobiltelefonok korában erre számos lehetőség adódik, főleg a csengőhangok megválasztását illetően. Van, aki a Für Elise-t vagy a Nászindulót tölti le a készülékére, mások viszont ennél sokkal hangosabb, fülbemászóbb, vagy éppen meghökkenőbb zeneszámrészlet mellett döntenek.
Az ötletek tárháza azonban sokkal bővebb, amit nemrégen tapasztaltam is.
A helyszín a nagykikindai kórház több rendelőjének a váróterme volt. A fiatalabbak, pláne a gyerekek, a maroktelefon „applikációival” játszottak, mások ügyes-bajos dolgukat intézték, vagy éppen ismerősükkel csevegtek.
A várakozók megdöbbenésszerű meglepetésére azonban az egyik, majdnem kétméteres fiatalember táskájából egy öblös hang szűrődött ki. Egyértelmű volt, hogy a telefon „csörög”. Mégpedig a következőképpen:
Mivel az illetőnek annyi ideje sem maradt, hogy elővegye a készüléket, felhangzott a harmadik „csengés”:
