Bort, búzát, békességet! Bőséget, egészséget, jókedvet, békét kívántak egymásnak régen, és valószínűleg hittek is a kimondott szó erejében. Mert ebben a három szóban minden benne van, ami fontos az embernek. Csupa jókívánság.
Általános hiedelem volt, talán még ma is az, hogy az újévi szokások az egész évre hatással vannak. A szilveszteri és az új év első napjának hagyományai összefonódtak, és ebben fontos szerep jutott a terített asztalnak, a gazdasági munkáknak, a közösségi kapcsolatoknak – az egész életvitelnek.
Csak néhány a sok közül. A szilveszteri zajkeltéssel például az ártó szellemeket igyekeztek távol tartani a háztól, régen karikásostor, duda, csengő, kolomp szólalt meg utcahosszan. Még ma is él néhány faluban, talán városban is, hogy az óévet harangzúgással búcsúztatják. De az ünnepek az időjárásjóslás alkalmai is voltak. Lépj ki az ajtón, Kedves Olvasó! Ha újesztendő napján szép napfényes az idő, az jó évet jelent, ha újév napján csillagos az ég, rövid lesz a tél, a piros hajnal szeles esztendőt jelez. Aki folyó mellett él, annak jót jelent a halvacsora, de aki nem, az vigyázzon! mert elúsztatja a szerencséjét.
Sorolhatnánk a népi hiedelmeket, amelyek át- meg átszőtték ünnepeinket. De most talán csak annyi, hogy aki terített asztal mellett, vidám mulatságban, jóbarátok között, a család szeretetében tölti ezeket a napokat, mindent megtett annak érdekében, hogy a reményt éltesse. Ehhez kívánunk a jövő esztendőre erőt, egészséget, bőséget és kitartó, szorgalmas munkát. Hiszen amit ennyi évszázadon keresztül megőrzött a tapasztalat emlékezet, kár volna veszni hagyni.
Régi magyar szokás szerint: Bort, búzát, békességet az új esztendőben!
