Szinte hihetetlen, de tény, mivel gyakran tapasztalhatjuk, hogy a magas (főleg a politikából eredő) pozíció mennyire képes megváltoztatni az embereket, s kihozni belőlük a saját privát primitivizmusukat.
Valószínűleg még sokan emlékeznek a Szerbia Útjai Közvállalat megbízott igazgatójának egy nem túl régi ocsmány kijelentésére, amikor az általa irányított vállalat munkásai az autóúton nagyon rossz helyre és kivilágítatlanul elhelyezték a betontömböt. Az egyikbe belerohant egy fiatal lány, és a balesetben meg is halt. Akkor az igazgató, mintegy a dolgozóját igazolandó, azt mondta, hogy azt a bizonyos betont „csak a vak nem láthatta”.
Önteltségében egy pillanatig sem jutott eszébe, hogy a felelőtlenség egy családot örök életre gyászba borított.
Ugyanez az igazgató a napokban, az úthasználati díj tízszázalékos növelése kapcsán, szó szerint nyilatkozta:
–Akinek van pénze üzemanyagra, legyen pénze a megemelt útdíjra is!
Az előző eset után az ország minden részén felháborodtak a jóérzésű emberek, közismert személyek, szakemberek követelték Drobnjak menesztését, de a barátja, a miniszterelnök kiállt mellette, s ő maradt a helyén.
A legújabb kirohanása után sem várható, hogy a homo balcanicusnak meggörbül a haja szála. Pedig amit mondott, akár úgy is értelmezhető, hogy akinek van pénze kenyérre, legyen pénze cipőre is, ne járjon mezítláb a pékhez.
A barát az barát, és aligha hihető, hogy a miniszterelnök a pökhendi nyilatkozót legalább meginti.
De hát ismerjük a közmondást:
Madarat tolláról…
