Szokatlan időjárásunk van. A decemberi melegek után jöttek a mínuszok. Néhány napja megint tavaszias idő van, de máris rémisztgetnek bennünket az időjósok, hogy ismét dermesztő hideg vár ránk. Ami persze nem is lenne szokatlan, hiszen január közepén járunk, illetve a tél közepén. Még legalább másfél hónapig kemény tél lehet, és ha így történik, akkor sem lehetne egy szavunk sem, errefelé ez a normális.
Ami nem normális, hogy az udvarunkban az orgonafákon már most hatalmas, duzzadó rügyek vannak, és a fügefa hajtásai is egyre inkább iramodnak a fény felé.
Naponta elnézem őket. Az élet kezdetei ezek a rügyek, de megtörténhet, hogy hiába az igyekezetük, a fagy tönkreteszi őket.
A gyümölcstermesztőkre gondolok, akik ilyenkor aggodalommal figyelik a napsugarakat is, meg a fagyokat is. Az egyik kockázatos periódus számukra a tél. Különösen az olyan szokatlanul enyhe tél, amilyen idén jutott nekünk.
Elnézem a kamra polcain az aranyló baracklekvárral teli üvegeket, és akaratlanul is azért aggódom, vajon az idén megtölthetem-e őket újra, ha addig kiürülnének.
