Sokan ünnepelték a karácsonyt. Néhol decemberben, néhol januárban. A legtöbb helyen tölgyfaágakat szereztek a családi szertartáshoz, másutt halott karácsonyfát állítottak, végül pedig kidobták, vagy betüzelték. Szomorú végkifejlet. Ám még ennél is szomorúbb az, hogy a születés ünnepe alkalmából tömeggyilkosságokat követnek el a tölgyfákat és fenyőket kiirtók, és ehhez a hívek és álhívek bűnrészesként asszisztálnak. Mármint azok, akik az ünnepre vásárolnak a kivágott fákból, esetleg azok ágaiból. Sajnos olyanok is akadnak közöttük, akik zöldpártinak, környezetbarátnak, természetszeretőnek mondják magukat. Egy ilyen csodabogár nemrég azzal dicsekedett a televízió ünnepinek szánt – kinyírt fenyő díszítésével is „színesített” – műsorában, hogy ő bizony legbelül is „zöld”. Ő és társai alighanem inkább plasztikból lehetnek belül. Abból, az anyagból, amelyből a karácsonyi fenyőket, tölgyágakat kellene készíteni, hogy a természetbe olykor kitévedő keresztyének és mások minél több életben hagyott fában gyönyörködhessenek. Ha ugyanis folytatódik a fák pusztítása, a műanyag agyúak idővel mindent letarolhatnak. Akkor pedig az emberek legfeljebb azért fohászkodhatnának, hogy az égiek adjanak vissza valamicskét egykori erdőinkből, zöld környezetünkből. Ez rettenetes karácsonyi kérés lenne.
