Nagyon régen történt, de a vállalat ma már nyugdíjas dolgozói minden bizonnyal emlékeznek az esetre. Az egyik osztály vezetője több alkalommal is ugyanarra a napra néhány útiszámlát állított ki a saját nevére, s annak rendje és módja szerint felvette a napidíjakat. Hatalmas botrány kerekedett belőle. A leleplezést követően mentek a dolgok a maguk jogi útján: rendőrség, vizsgálat, vádemelés, bíróság, ítélet… Ha jól emlékszem, még börtön is lett belőle.
Mellesleg, az akkori összeg még töredéke sem lenne az utóbbi években igen magas szinten elsíbolt eurómillióknak. De hát a bűncselekmény megtörtént, s a következményeket nem lehetett elkerülni.
Ez az ügy jutott a minap az eszembe, amikor kiderült, hogy a tv-előfizetés elmulasztása miatt az emberek tízezrei kerültek a bíróság színe elé. Zentán is jó néhány tárgyalást tartottak, s mivel a dolog csak annyiból volt kérdéses, hogy hány havi pénz illeti a „királyi tévét”, a bíróság igen gyorsan a végére járt az ügynek. Negyedóránként szólították be a delikvenseket, akik közül – tudomásom szerint – egy sem vonta kétségbe a tényállást.
A kiküldött végzésben szereplő összegek azonban kissé mellbevágóak. Feltüntették az 5500 dináros előfizetési díjat, s a tévé képviselőjének a Belgrád–Zenta–Belgrád vonalon való utazás költségét, valamint a teljes napidíjat.
Elvileg ez is rendben van. Csak az a bökkenő, hogy mindegyik esetében. Vagyis, ha csak tíz, úgyszólván néhány perces tárgyalás történt, tíz napidíj és tíz utazási költségtérítés jár a felperes képviselőjének?
Vagy ebből ő csak egyet kapott, s a többi valahol eltűnt a süllyesztőben? Hol? És milyen jogon számolták fel ugyanarra a napra a szóban forgó költségeket? Ez nem csalás?
De az is lehet, hogy most már megtehető az ilyesmi, hiszen a soknapidíjas jogi képviselőt a törvény betűje védi.
