A köznyelvben tavaszutóként is ismerik. A régi székely-magyar naptár szerint ígéret hava, őseink pedig a virágzó élet havának mondták. Május régi magyar katolikus neve pünkösd hava, hiszen leggyakrabban erre a hónapra esik a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd napja. (Az idén június 5-én lesz, mivel a húsvéthoz kötődő mozgó ünnep.) Nyárkezdetnek is tartják a hónapnak ezt az időszakát, mert a bolondos április elmúltával ilyenkorra már kivirul a természet. Virágba borulnak a gyümölcsfák, kizöldülnek a rétek, a kertek, megindulnak vizek, és kivirágzik a pünkösdi rózsa. Akkor is így van ez, ha időről időre beleszól a szeszélyes időjárás a hosszú évszázadok alatt gyűjtött tapasztalatok bizonyosságába. Régi feljegyzések szerint 1328-ban az évnek ebben az időszakában megkezdték az aratást, 1420-ban megérett a cseresznye és a szőlő. 1623-ban azonban olyan hófergeteget jegyeztek, hogy lefagyott a szőlő, „sok fecske és görlicze holt meg a hideg miatt". 1681-ben szárazság volt, kiapadtak a kutak. 1880-ban azonban esős és hűvös volt május. 1970-ben – erre emlékezhetünk is – szintén nagy mennyiségű csapadék hullott, több helyen árvizet okozott.
Nem árt tehát megfontoltnak, körültekintőnek lenni. Ahogy Márai mondja: A mező és a vetés szalonspiccesen imbolyog, ezért óvatosnak kell lenni, mert pezsgőzés után mindig fizetni kell valakinek.
Mindentől függetlenül azonban a május az május. A virágzó élet hava.
