Cserélhetem ismét a rendszámtáblát. Mert az illetékes hatóságnál valaki nincsen egészen eszénél. Sok évvel ezelőtt történt, hogy motorkerékpáron viharba keveredtem, a szél levitte a rendszámtáblát. Törvénykövető polgárként elmentem a hivatalba, és ott megnyugtattak, vágjak egy hasonló méretű bádoglemezt, és fessem föl rá az eredeti rendszámon szereplő betűket meg számokat. Valóban, évekig nem szólt érte senki. Később vettem egy robogót, az akkor érvényes törvény alapján az már sárga alapú rendszámot kapott. Évente tejelek a bejegyzéséért és biztosításáért, míg kismotoros társaim évtizedek óta vezetik a fehér alapú táblás mopedeket. Nekik se szól senki, én meg utálom törvénytiszteletemet, hiszen több mint négy évtizedes motoros karrierem során senki se ellenőrizte, hogy fizettem-e a regisztrációért és a biztosításért. Pedig fizetem.
A gépkocsi már más eset. Volt már korábban is vagy négy, ha rendszámot kellett cserélni, hát hurrá. A mostanit akkor vásároltuk, amikor már az „új” rendszámok voltak érvényben. A rajta szereplő „Y” nem okozott gondot egyetlen országban sem, ám a „Š” igen, mert ilyen betű csak Szerbiában szerepelhet(ett) a rendszámon. A városi parkolószolgálat értesített is, hogy ha mobiltelefonomon nincsenek mellékjeles betűk, kérjek meg valakit, akinek a telefonján vannak, küldje át nekem a rendszámom, azt tároljam, és ha parkolni szándékozom, csak küldjem tovább a szolgáltatónak. Hát, áthidaló megoldás. Aztán egy másik városban próbáltam parkolni, az SMS-eim sorra visszajöttek: érvénytelen bejelentkezés. A feleségem világosított föl, hogy immár mellékjelek nélkül kell jelezni a rendszámot. Amint elhagytam az „Š” sapkáját, minden rendben volt.
Az új közlekedési törvény értelmében az ilyen sapkás és vesszős mássalhangzók nem szerepelhetnek a rendszámon. Sőt, az „Y” se, vagyis cserélhetem az egészet.
Hát nem lehetett ezt korábban végiggondolni? Esetleg közbeiktatni egy cirill betűs megoldást is? (Nehogy a próféta szóljon belőlem!)
