Illusztráció (Dávid Csilla felvétele)
Pénteken mindenfelé ünneplőbe öltöztették az iskolákat és fogadták az elsősöket. Olyan jó volt látni a sok igyekezetet, hogy minél szebbé, ünnepélyesebbé tegyék az épületet magát is, hogy azok, akik először lépik át a küszöbét, megbarátkozzanak az iskolával.
Vannak dolgok, amik életünkben csak egyszer történnek meg velünk. Ilyen az első nap az iskolában. Szabadkán a Zmaj iskolában az udvaron megtartott közös ünnepséget követően az alsósok vidám sorfala között vezették a tanítónénik osztályaikat a tantermekbe, amelyek szintén már kicsinosítva várták a szülőket, gyermekeket. A tanítónénik is elegánsak voltak. Az egész iskolából az sugárzott, hogy itt most egy rendkívüli, ünneplésre érdemes dolog történik.
Amikor szülővé válik az ember, akkor két, sőt több iskolába indulási emléke van, s én magam nem tudom eldönteni, hogy melyik az erősebb, a saját élmény vagy a másik.
Mindahány ünnepként maradt meg emlékezetemben. Ezért vagyok szomorú, hogy a pedagógussztrájk, meg a sztrájkkal való fenyegetőzés beárnyékolja ezt az ünnepet.
