Amikor azt olvastam az újságban, hogy a kormány (a sokadik és sokadszor) hadat üzen a korrupciónak, csupán ennyit jegyeztem meg: – No, ismét napirendre kerülnek az orvosok. És két-három nap elmúltával jött is az újabb hír: az egészségügyi minisztérium megalakította a korrupcióellenes bizottságot. Akadnak dilemmáim és kérdéseim a témával kapcsolatosan. Például az, hogy ha az egészségügyi korrupciót fölszámolnánk, ezzel máris kitépnénk a társadalom legveszélyesebb gócát? Ha sokszori nekifutásra is korrupt maradt az egészségügy, miért gondoljuk, hogy a legújabb lesz a sikeres? A hosszú várólistákat az orvosok okozzák? Nem így kényszerítjük tudatosan a betegeket a leépült állami szolgálatokból fizetős magánrendelőkbe? Van felelős azért, ha valaki várakozás közben meghal? És mennyit keres az orvos? Nem kevesebbet, mint ha kirepül Angliába egy-két hétvégére? Okosak a britek: mi fizetjük az oktatást, ők pedig (és más nyugati országok) kapják a szakembert. Működik a munkaerőpiac. Vajon megalakulnak a korrupcióellenes bizottságok más területeken is? (Parlament, vám, rendőrség, egyetem, közbeszerzés stb.) Talán érdemes lenne valamelyikben néhány száz vagy ezer euróért helyet szerezni. Cinizmus? Majdnem. De hát a pénz beszél, a kutya ugat. S ha nem a valós betegséget kezeljük, attól tartok, a korrupciós karaván pedig még sokáig halad.
