Tizenhárom év után ellátogattak hozzánk kanadai rokonaink. Amióta tavasszal tudomást szereztünk róla, hogy jönnek, találgattuk, vajon kinél, melyik testvérnél, unokatestvérnél szállnak meg. Mivel korábban minden alkalommal nálunk voltak, azt hittük, ezúttal is így lesz.
Nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, lakást béreltek erre a három hétre. Úgy gondolták, nem szeretnének senkinek láb alatt lenni, és így ők is félrevonulhatnak pihenni, ha nagyon lefárasztja őket a rokonlátogatás. Tartottam tőle, nehogy becsapják őket, és az interneten meghirdetett lakás csak a képeken legyen olyan, mint a magazinokban. Félelmem alaptalan volt. A kétszobás, két fürdőszobás, amerikai konyhás, nappalis lakás kifogástalan. Egy igazi meleg otthon, ahova én is nagyon szívesen beköltöznék. Csakhogy nem holmiféle hazánk fiainak adják ki, csak és kizárólag külföldieknek. És milyen áron! Erre a három hétre 900 eurót kért a tulajdonos! Az árban benne van a heti egyszeri takarítás, valamint az ágynemű- és törölközőcsere. A konyhai polcokon márkás finomságok, a fürdőszobában a legjobb minőségű tisztálkodási szerek. Igazi szállodai kényelem várja a vendégeket. Mondjuk, a bevételből bőven futja mindezekre, a gazdasszonynak nem kell a fogához vernie a garast. És miért is tenné, amikor három hét alatt megkeresi a szerbiai átlagfizetés kétszeresét, a minimálbér négyszeresét. De az összeg csak számunkra csillagászati, a külföldiek egymásnak adják a kilincset.
