Szemét egy világban élünk. Legalábbis mi Újvidéken. A járdák koszosságát nem is számítva, amerre csak fordul az ember, a kukák mindenütt telis-tele vannak, néhol még ki sem látszanak, körülöttük is akkora a rakás. A néhány éve elhelyezett süllyesztett szeméttárolók is színig telnek, ott is a friss hulladékot csak mellédobni lehet, és órákon át bűzlik az egész környék, amíg a szemeteskocsi meg nem érkezik. Azután kezdődik minden elölről.
Jót nevettem ezért a múltkor, amikor olvastam, hogy szemétőröket állít a közvállalat. Nem tudom, hogy munkába álltak-e már, mert még egyet sem láttam őrködni a hulladék felett. Hacsak nem kukásoknak álcázzák magukat, mert olyanokból akad bőven.
Meglehetősen humoros volt, és egyben szemtelen is, a kukaőrök szükségességének magyarázata is. Állítólag törvény vagy rendelet mondja ki, hogy amikor a polgár a kukába (vagy mellé) dobta, attól a pillanattól kezdve a szemét a közvállalat, vagyis a város tulajdonát képezi, tehát a kukázásra szorultak nem szemezhetnek belőle. Ha tehát az övéké, és olyan értékes, hogy vigyáztatni kell, tetejében ajándékba kapják, akkor miért nem hordják el szorgalmasabban, és egyáltalán miért velünk fizettetik meg a saját tulajdonuk elhordását?
