Olvasóink közül bizonyára sokan vannak, akik örömmel fogyasztanak tepertőt, függetlenül az elnevezéstől, hogy éppen töpörtyűnek vagy töpörtőnek hívjuk. Talán a legegyszerűbben előállítható húsipari termékről van szó, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy a felesleges nyesedékből állítják elő, és így azt gondolnánk, hogy olcsó készítményről van szó.
Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Az utóbbi időben olyan változásokon esett át az állattenyésztés, a sertéshizlalás, hogy egyre kevesebb a felesleges szalonnás nyesedék. Ennek hatására a tepertő ára is felszökött, és az üzletekben 10–20 dekás csomagolásokban árulják borsos áron. Igazi ínyencség lett belőle, egy különlegesség.
Történt a minap, hogy mi is megkívántunk egy kis tepertőt, és az egyik nagy üzletben vásároltunk is egy kis dobozzal. Igazán finom volt, amikor viszont elolvastam a címkéjét, igazán meglepődtem. Az összetevőknél olvashattuk a zsírszövetet és a konyhasót. Eddig rendben is van a dolog. A harmadik összetevője viszont a tejpor...
Aztán eszembe jutott, hogy amikor otthon a disznóvágás befejező aktusaként a kotlában sütöttük a tepertőt, mi is öntöttünk egy kis tejet a felkockázott szalonna alá, azért hogy szebb színe legyen, miután kisült. Na de tejport...?
