Szép, őszi napsütés. A cukrászdában még telve a fagyis pult, kínáltatja magát a nyári nyalánkság, de a sarkon már gesztenyesütéshez készülődik az albán tökmagárus. Vékonyabb blúzaink a szeptemberi hidegek után ismét előkerültek, a kora délutáni órákban lekívánkozik rólunk a kabát. Szinte nyárias az utca ilyenkor. A kellemes napsütésbe, a fények szép játékába csak az zavar bele, ha a kirakatok őszi–téli kínálatában az árakra is figyelünk, illetve ha a fűtési idény költségeire gondolunk.
A járdát reggelre beborítják a vadgesztenyefák rozsdaszín levelei és tüskés burokból kifordult, fényes héjú, kellemes tapintású, sötétbarna termésük. Időnként a kabátzsebben, a táskámban is találok néhányat, mert az útközben rám mosolygó, elém hulló gömbölyűségnek nem tudok ellenállni.
S miért jó még az október?
A piacon körtét, szőlőt, almát válogatok, a gyümölcs ilyenkor a legfinomabb. A töltött padlizsán idénye ez a konyhában, aktuális kedvencem egy gyors brokkolikrémleves, de a tavaly felfedezett édesburgonya is ismét az asztalra kerül. Úgy tűnik, a kései langymelegnek mindenki örül, amikor már nem izzadunk a hőségtől, és átadhatjuk magunkat a napsugarak simogató melegének.
A hosszabbodó éjszakákba ugyan belopakodik a hideg, de az indián nyár napjainak szépsége évről évre megajándékoz bennünket. Színek és ízek, melankolikus hangulatok kavalkádja: egy Jó reggelt!-hez nem is kell egyéb.
