A fejenkénti évi halfogyasztás Szerbiában hét kilogramm, ami európai viszonylatban rendkívül kevés. A nyugat-európai országokban ugyanis az évi átlag eléri a 35 kilogrammot. Közben a hazai halmennyiség 70 százalékát importáljuk. Thaiföldről, Horvátországból, Spanyolországból, Vietnamból. Leginkább konzervált vagy fagyasztott állapotban. Csak kis mennyiségben hozunk be friss, élő halat. A Mekong folyó deltavidékéről származó hal – minőségéről, vagy arról, hogy mennyi vizet tartalmaz a fagyasztott hal, ne is beszéljünk. Importáljuk a halat, miközben a hazai haltenyésztésnek nagy lehetőségei vannak. Ezt különösen újév tájékán láthatjuk, amikor az emberek sorban állnak a halasboltok előtt – mondja beszélgetőtársunk Pintér Zsolt halászati mérnök. Szavaiból kiderül: az állam támogatása segíthetne, de az régóta csupán szimbolikus, nem elegendő a fejlesztésre.

Hogy merre kell keresni a kiutat? Például a magyarországi tapasztalat jó példa arra, hogyan kell kampányolni a halfogyasztás növelése érdekében. Négy év alatt különféle akcióknak köszönhetően húsz százalékkal sikerült megnövelni a halfogyasztást.
A részleteket keresse a szombaton megjelenő Magyar Szó Hétvége mellékletében!
