Húsvétot ünneplő kedves olvasók!
Lukács evangéliumának utolsó, 24. fejezete írja le húsvét hajnalának, a feltámadás eseményeinek történetét. A hét első napján, kora hajnalban, az asszonyok elmentek a sírhoz.
A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Az asszonyok megrémültek és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tanítványoknak és a többieknek, majd elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.
Húsvét ünnepe nem a legegyszerűbb ünnep. Mi már nem olyanok vagyunk, mint akkor a tanítványok, akik „üres fecsegésnek” tartjuk a történteket, hiszen mi tudjuk, mi történt húsvét hajnalán, és azután is. Mégis sokunkban, talán a hagyományok ápolása, vagy a megélhetés terhe, esetleg a pihenés, közös ebéd és vacsora igénye teremti meg azt a tényt, hogy bár tudjuk és ismerjük a történteket, nem igazán foglalkozunk velük. Sokunknak üres fecsegés, vagy éppen a „nem hiszünk benne” maga a húsvét, a feltámadás. Így nevezhetnénk sonka ünnepnek is, hiszen a hagyományok megtartásának láza hajtja a „húsvéti motort”, és alacsonyítja le a feltámadás ünnepét egyszerű családi együttlétté, emberi ünneppé.
De hol van ebben Jézus kereszthalála? Ami értem és érted történt. Mert a golgotai kereszt nélkül nincs húsvét, nincs feltámadás! Talán épp emiatt történik meg, hogy húsvét ünnepén mindenki a templomba igyekszik, de húsvét hétfőjén már alig van valaki, aki ünnepel... Éppen ezért is fogalmazhatjuk meg, hogy a húsvéti hit megismerése és megtapasztalása húsvét másnapján látszódik meg... Pedig a Teremtő és Gondviselő Isten – minden körülménytől függetlenül – az idei évben is megajándékozott mindnyájunkat húsvét ünnepével, a feltámadásba vetett hit lehetőségével! És mint mindenben, ebben is mi dönthetjük el, hogy elfogadjuk azt, vagy sem. De vajon tudjuk-e azt, hogy a döntésünkkel élet és halál között választunk?
Péter apostol is kételkedett... Majd a következő történt:
„Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.” (Lk 24, 12)
Csodálkozott magában a történteken... Éppen ez a csodálkozás hozhatja meg az áttörést az életünkben, egy változást, egy lehetőséget. Mert magába foglalja az elgondolkodást a történteken, azon, hogy Jézus – ahogyan előre megmondta – nincs a sírban, hanem harmadnapra feltámadt! Feltámadt azért, hogy legyőzze a halál hatalmát, feltámadt azért, hogy nekünk, neked és nekem életünk legyen. És ez a győzelem maga az örök élet lehetősége.
Ezekben a nehéz időkben az ünnepünket határozza meg a „csodálkozás a történteken”, mert akkor biztosan benne lesz az Ünnepelt is, akiért az ünnep van! Így lehet igazi, békés és örömteli húsvéti ünnepünk, telve a feltámadásba vetett hittel!
Áldott, békés húsvétot kívánok mindenkinek!
Erős Vár a mi Istenünk!
Nyitókép: Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes
