Tisztelt László atya!
Egy olyan kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy lehet e valaki beöltözött, nem kolostorban élő szerzetes? Nem vagyok fiatal, már nincs időm noviciusnak lenni. Olyan tevékenységet folytatnék, mint betegek kórházi otthoni látogatása, szegények patikája, börtönben egészségügyi ellátás, lelki gondozás (irgalmas rendre gondoltam). 25 évet dolgoztam menekültekkel, egészségügyi téren, börtönben, pszichiátriai betegekkel, pár éve lerokkantam, de Isten annyira felépített, hogy még egy kis időt tudnék az Ő szolgálatában munkálkodni.
Önálló, beöltözött hivatalos szerzetesként szeretném ezt tenni. Létezik valamilyen mód rá, hogy valakit szerzetessé avassanak anélkül, hogy hosszú éveket várjon rá?
Köszönöm megtisztelő válaszát. Üdv. József
Felfigyeltem rá, hogy József nagyon kihangsúlyozza a beöltözöttséget: „beöltözött szerzetes”, és „beöltözött hivatalos szerzetes”. Ezek szerint a ruházatra teszi a hangsúlyt. Ezen kívül azt is kihangsúlyozza, hogy „nem kolostorban élő”, „önálló szerzetes”. Ezzel a hangsúlyt a közösségtől való különélésre teszi.
Az öltözék kapcsán meg kell mondanom, hogy az nem lényeges eleme a szerzetességnek. A szerzetesség lényege a regulában van, a pontosan meghatározott, sajátos rendszabályokban. Korunkban sok szerzetes nem viseli állandóan a rendjére jellemző öltözékét, de mindegyik betartja rendjének szabályait.
A „nem kolostori élet, hanem az önállóság” pedig szöges ellentéte a szerzetességnek, mivel a szerzetesi intézmény éppen azzal a céllal jött létre, hogy megszervezett közösségbe gyűjtse össze a különélő remetéket.
Aki önállóan akar Isten szolgálatában munkálkodni, az remetének megy. A remete ott él, ahol akar, azt teszi, amit ő gondol ki, úgy öltözik, ahogy neki tetszik, senki embertől nem függ, csupán Istentől. Előnye a teljes szabadság, hátránya a teljes magányosság. Szabadon tehet mindent, de nem számíthat senki támogatására. Ezzel ellentétben a szerzetes lemond a szabadságáról, de számíthat rendtársai támogatására.
Aki szerzetes akar lenni, az belép egy meghatározott szerzetesrendbe. A belépés évekig tartó folyamat, több szakaszból áll:
A belépő először posztuláns (latin: 'kérelmező'): szerzetesi életre készülő jelölt rendi ruhát még nem ölt magára, hanem próbaként részt vesz a közösség életben. A próba időtartama 1 hét és 6 hónap között változó.
A belépő aztán novicius, újonc. Ezt a próbaidőt nevezzük noviciátusnak. Többnyire a beöltözéssel (a szerzetesi ruha felvételével) kezdődik és az ideiglenes szerzetesi fogadalommal végződik.
A noviciátus célja kettős: Egyrészt, hogy a szerzetbe belépni kívánó személy megismerhesse a szerzetesi élet sajátosságait, az adott szerzetesközösség célját, életmódját, és az így megszerzett ismeret birtokában megalapozottan dönthessen, kívánja fogadalommal elkötelezni magát a szerzetesi közösségben való életre, az „evangéliumi tanácsok” (szegénység, tisztaság, engedelmesség) követésére. Másrészt ez a próbaidő ad lehetőséget arra, hogy a szerzetesközösség is megismerje a jelöltet, hogy a szerzetes-elöljáró meg tudja ítélni a jelölt alkalmasságát a szerzetesi életre.
A katolikus egyházjog előírása szerint a noviciátust az újoncnak külön erre a célra kijelölt házban kell töltenie. Időtartama legalább egy, de legfeljebb két év. Noviciátusba nem vehető fel olyan személy, aki még nem töltötte a 17. életévet, illetve akit érvényes házassági kötelék köt. A jelöltet a novíciusmester (magiszter) készíti fel a szerzetesi életre. Ő ismerteti meg a jelöltet a rend szellemiségével, céljával, fegyelmével, történetével, sajátos életmódjával.
Ha a noviciátus végére a jelölt alkalmasnak bizonyul a szerzetesi életre, akkor először ideiglenes szerzetesi fogadalmat tesz. Ha alkalmassága kétsége marad, akkor az illetékes szerzetesi elöljáró meghosszabbíthatja a próbaidőt, legfeljebb hat hónappal.
A noviciátus elvégzése után jön az ideiglenes fogadalom az engedelmességre, tisztaságra és szegénységre, ami legalább 3, legfeljebb 6 évre szól. Érvényességének feltételei: betöltött 18. életév, érvényesen letöltött novíciátus, az intézmény tanácsának pozitív szavazata, a fogadalmat tevő szabadsága, a törvényes elöljáró előtt letett fogadalom. A fogadalmi idő lejártával az ideiglenes fogadalmat meg kell újítani, vagy örök fogadalomra kell bocsátani a tagot.
Az örök fogadalom érvényességének feltételei: betöltött 21. életév, legalább 3 év ideiglenes fogadalom.
Az örökfogadalommal a szerzetes kifejezi, hogy egész életében kizárólagosan Istennek szenteli az életét, a Rend szolgálatában, amelynek teljes jogú tagja lett, és annak Szabályzata szerint igyekszik élni, valamint követi az egyéb rendi rendelkezéseket is.
A szerzetesrendekbe való belépésnek van alsó és felső korhatára. Ez utóbbit azért érdemes figyelembe venni, mert minél idősebb az ember, annál nehezebben bírja a közösségi élet feszültségeit és a noviciátust.
Az irgalmasság szempontjából sokféle szerzetesrend van a világon. Könnyen elérhető a magyarországi Betegápoló Irgalmasrend (Budapest, Frankel Leó u. 54.) Rendjükbe a következő módon hívnak belépőket:
„Reményteli szívvel hívjuk a Betegápoló Irgalmasrend szerzetesi közösségébe azokat a 18-35 év közötti ifjakat, akik a betegek ápolásában vélik megtalálni életük értelmét. Az irgalmasrendi testvérek egyik jelmondatával várunk benneteket: "Kapunk tárva, a szívünk még inkább”.
Hitünk szerint a legkiszolgáltatottabb emberek, a betegek szolgálatára Isten hív és küld bennünket. Küldetésünk egyedüliségét a karizmánk, a hospitalitás (befogadó szeretet) fejezi ki. Közösségünk tagjai, alkalmasság esetén, a következő területeken készülhetnek fel szolgálatukra: szakápolás, gyógyszerészet, orvostudomány, teológia.
Ha szebbé akarod tenni a világot és boldogabbá az embereket, gyere közénk!”
A szerzetességnek van egy kolostoron kívüli, a világban élő formája: a harmadrend.
A világi harmadrend olyan társulás, melynek tagjai a világban valamely szerzetesi intézmény szellemében, annak felsőbb irányítása alatt apostoli életet élnek és a keresztény tökéletességre törekszenek. Minden szerzetesi intézmény mellett alakulhat harmadrend. A tagok részesülnek a szerzetesi közösség lelki kincseiből, lehetnek világiak és papok, saját ruhát viselhetnek. Szerzetesi fogadalmat nem tesznek.
Az irgalmasság és az elérhetőség szempontjából egy ilyen világi harmadrend a Magyar Kamilliánus Családok Társasága Egyesülete, melyet 1992-ben alapítottak Nyíregyházán. 2008-ban 102 magyar Kamilliánus Család működött Magyarországon és annak szomszédos országaiban, Erdélyben, Ukrajnában, Vajdaságban.
Az Egyesület a kamilliánus szerzetesek munkáját támogatja az egészségügy minden területén. A helyi lelkésszel együttműködve segítik a betegek, elesettek és a szegények lelki gondozását. A plébánia szerves részeként látják el a betegpasztorációs munkát. A lelki gondozás – többek között – különböző osztályok meglátogatásából és személyes beszélgetésekből áll. Ismertető jelük egy kisebb vagy nagyobb kitűzött vörös kereszt.
A közösség elöljárója P. György Alfréd OSCam. Elérhetősége: 4405 Nyíregyháza, Pásztor u. 1/A. Tel.: (42)501-710 E-mail: kamilkolchello.hu.
Tisztelt József! Levelére ez a válaszom:
Egy már nem fiatal, meglehetősen idős férfi – aki mögött 25 év szociális munka áll – nem lehet önálló, beöltözött hivatalos szerzetes. Először azért, mert kolostoron kívül senki nem lehet szerzetes. Továbbá azért, mert idős korával átlépte a felső korhatárt. Ha valamelyik rendbe mégis beléphetne, ő nem vállalja a kötelező noviciátust. Végül azért sem, mert az alany ragaszkodik a beöltözéshez, amit ő, mint kívülálló semmiképpen nem kaphat meg.
Azonban lehet harmadrendi tagja egy szerzetesrendnek, például Magyar Kamilliánus Családok Társasága Egyesületének. Ebben a közösségben ő a világban maradhatna, irgalmassági tevékenységet végezhetne, és öltözet gyanánt megkaphatná a kamilliánus kis vörös keresztet. A közösség elöljárója is könnyen elérhető, és csatlakozhat a vajdasági Kamilliánus Családokhoz.
Íme, itt egy jó lehetőség, hogy még egy kis időt Isten szolgálatában munkálkodhasson.
