Augusztus közepén Szabadkán egy éjszaka leforgása alatt két kiskorú három embert kínzott meg az utcán. Szeptember elején Újvidéken általános iskolások megvertek egy tanárt, majd kirabolták a férfit. A diákok azt mondták, a férfi homoszexuálisnak nézett ki, azért támadtak rá. Múlt hét elején szintén a tartományi székvárosban egy csapat, magát Vojvodina-szurkolónak nevező középiskolás bozótvágó késsel és baltával támadt egy Partizan-szurkoló középiskolásra, súlyos mellkasi sérüléseket okozva a fiatalnak. Néhány nappal később Aranđelovacon két ötödikes fiú úgy megvert egy hétéves elsőst, hogy a kisfiút lépsérülésekkel három napig kórházban kellett kezelni. A tartományi székvárosban a rendőrség gyermekmaffiáról beszél, amelynek „vezetője” egy nemrégen tizenötödik életévét betöltött fiú. A rendőrségi kimutatások szerint a szóban forgó fiatal tizennégy éves kora előtt több mint ötven alkalommal került összetűzésbe a hatóságokkal.
A gyermekek és tinédzserek körében egyre drasztikusabb méreteket és formákat öltő erőszakról beszélgetve Roncsák Petrovics Erika szabadkai iskolapedagógus elmondta: „Az erőszak a gyengék végső menedéke. Az erőszakos cselekedet, gondolat tehetetlenségünkből, gyengeségünkből és frusztrációinkból fakad. Az ember akkor válik agresszívvá, ha sebzett, ha frusztrált és gyenge. Akárcsak a természetben a sebzett vadállat.”
Hogy mi lehet az oka az erőszaknak a gyerekek körében? Gyakran az agresszív szülők teszik saját gyereküket erőszakossá, fejtette ki a szakember, mondván: „ha egy gyereket naponta vagy hetente bántalmaznak fizikailag, a gyerek az elszenvedett sérelmeket az iskolában és az utcán szinte átadja valaki másnak”.
– A hátrányos helyzetben felnövő gyerekeknél az empátiakészség sem fejlődik ki. És pont az empátia teszi lehetővé, hogy átéljük mások érzelmeit. Az alacsonyabb társadalmi rétegekből jövő fiatalok eleve fogékonyabbak a csoport befolyásolására. Az utóbbi időben Szerbiában történt erőszakos cselekedeteket is csoportosan követték el a fiatalok. Az ember felelősségérzete valamikor a felnőttkor kezdetén alakul ki, a 18-19 életév környékén. Addig a fiatal nem is érzi tetteinek következményeit. Az erőszakos cselekedeteket elkövető fiatalok legtöbbször magukra maradtak, nincs mellettük legalább egy segítő szülő, felnőtt. Irányíthatatlanná váltak. A biológiai tényezők is szerepet játszanak az erőszak megjelenésében. Kamaszkorban a hormonok szinte önálló életet élnek az emberben. Ha van, vagy volt kamasz gyerekünk, főként fiúgyerek, akkor tapasztalhattuk, hogy az egyébként aranyos, szófogadó kölyök egyszerre csak igen-igen lobbanékonyan reagál a különböző helyzetekben. A kutatásokból kiderül, hogy a fiúk eleve nagyobb arányban mutatnak agresszív viselkedést – fogalmazott Roncsák Petrovics Erika.
A szakember rámutatott, hogy a média hatását is mindenképpen meg kell említeni. A fizikai erőszak, a brutalitás, a szabadosan bemutatott szexualitás, az öldökölős, a horror elemektől túlcsorduló számítógépes játékok és filmek szinte ráömlenek a gyerekekre, méghozzá egyre fiatalabb korukban. Történik ez éppen személyiségük formálódásának időszakában, szinte modellt szolgáltatva számukra, mondta az iskolapedagógus, hozzátéve, hogy az erőszak gyakori látványa a saját agresszivitást növeli, vagy ahogyan Ranschburg Jenő fogalmazott: „A töménytelen agresszió szemlélése közönyössé, fásulttá teszi a kamaszt mások agresszivitásával, illetve szenvedésével szemben.”
– Aranđelovacon ötödikes fiúk vertek meg egy elsős kisfiút. Az idősebb fiúk felsőbbrendűségi érzéssel rendelkezhetnek a kicsikkel szemben. Éppen hogy felsősök lettek, így számukra a „kicsik”, az alsósok, már gyengébbekké váltak, akikkel szemben kiélhetik agresszív magatartásukat. Nem véletlen, hogy nem nyolcadikosokat vertek meg. A csoporthoz való tartozás eleve erőt ad számukra: „Ha én nem verem a kisfiút, a többiek még azt hiszik, hogy gyáva vagyok!” Az identitások vagy én-azonosságok is gyakran forrásai az erőszaknak, konfliktusoknak. Egy adott csoporthoz tartozni jó dolog. Közösek a céljaink, érdeklődési körünk, nemünk, egy csapatnak szurkolunk, azonos zenét szeretünk. Akkor keletkeznek a gondok, ha ez a kötődés vakká teszi az embert, és az kirekesztő, ellenséges lesz a más identitású emberekkel szemben. Ilyen volt az ártatlanul megvert újvidéki tanár esete is, akit homoszexuálisnak néztek a fiatalok: én nem szeretem a homokosokat, ergo verjük meg – magyarázta a szakember.
Azzal kapcsolatban, hogy miként történhetett meg, hogy középiskolások bozótvágó késsel és baltával indulnak el megtámadni egy másik középiskolást, majd a támadás során mellkasára, hasára mérnek ütéseket, tehát testének pont azokon a területein bántalmazzák, ahol életveszélyes sérüléseket okozhatnak neki, Roncsák Petrovics Erika kifejtette, hogy „ez egyértelműen a család felelőssége, valahol kicsúszott az irányítás a szülők kezéből”. Mint mondta, persze, hogy egy középiskolás táskáját már nem nézi át a szülő, de ha nem vétett túl nagyot a nevelésben gyermeke kamaszkoráig, akkor nyilvánvalóan nem is lesz létszükséglete a gyermeknek, hogy bozótvágó késsel induljon iskolába.
– Ebben az esetben szurkolói csoportok leszámolásáról volt szó. Ezeknek a fiataloknak identitásuk legfontosabb eleme az egy-egy szurkolói csoporthoz való tartozás. Amellett, hogy összeköti őket az adott csapat iránti rajongás, a velük való azonosulás, leginkább az ellenséges csapat szurkolói iránti gyűlölet, nem ritkán a leszámolások kovácsolják őket össze. A célzott ütéseket pedig szerintem filmekben, videojátékokban látták. Beleivódott a tudatukba, a lelkükbe. Akaratukon kívül is. Azért, hogy a gyerekek, fiatalok ennyire agresszívek, csakis a felnőttek tehetők felelőssé. Ahhoz pedig, hogy ezek a jelenségek más irányvonalat vegyenek, a szülőknek szeretniük kell gyermekeiket, a pedagógusoknak becsületesen és odaadóan kell végezniük munkájukat, a társadalomnak pedig erős szociális hálóval kell rendelkeznie, és alternatívákat nyújtania az erőszak helyett – hangsúlyozta a pedagógus.
