A fenti hír bizonyára nem véletlenül került fel épp a könyv napja előtt a magyar internetes hírportálokra. 1995-ben az UNESCO – katalán javaslatra – a Könyv Napjává nyilvánította április 23-át, azzal a kiegészítéssel, hogy ez egyben a szerzői jogok világnapja is legyen, különös tekintettel az internet és az online-adatbankok gyors elterjedésére. Ennek, az olvasást népszerűsítő napnak különleges aktualitást ad, hogy 1616-ban e napon halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes valamint Garcilaso de la Vega is.
A szerzői jogok védelme már a 18. századtól létezik, de a plágium kérdése már korábban is foglalkoztatta az embereket, ezt bizonyítja az egy évszázaddal korábban élt Molière szállóigévé vált mondása, hogy ,,javakat onnan szerzek, ahol találok''. Shakespeare-nek azt vetették a szemére, hogy egész jeleneteket épít be drámáiba más szerzők műveiből. Ezek a források is ismertek, s bizony tény, hogy Shakespeare változatai minden esetben messze felülmúlják az eredeti művet. Irodalmi lopással vádolták Dan Brownt, A da Vinci-kód szerzőjét, s J.K. Rowlingot, a Harry Potter-sorozat íróját is beperelte valaki, James Cameron rendezőt egy kínai író hívta tetemre, mert az Oscar-díjra jelölt Avatarhoz egy scifijét ,,nyúlta le''. A lipcsei könyvvásár díját nem kaphatta meg az erre az elismerésre jelölt Helene Hegemann 17 éves szerző, mert kiderült, egy blogról vett át részleteket a könyvébe. Ennek kapcsán – és Esterházy 60. születésnapjára időzítve? – került a sajtóérdeklődés homlokterébe a német Sigfrid Gauchnak az a vádja, hogy Esterházy egy egész fejezetet emelt át az Apa-nyomok című regényéből. A Frankfurter Allgemeine Zeitung születésnapi méltatásában minden bizonnyal a fentiekre válaszolva utalt arra, hogy Esterházy előszeretettel használ más szerzők műveiből, ám – akárcsak a Harmonia caelestis esetében – pontosan feltünteti, milyen könyvekről, idézetekről van szó.
Ma, a XXI. században már lehetetlennek tűnik az abszolút eredetiség, a semmiből való teremtés. Hol a határ az eredeti mű és a plágium között? A művek eredetiségének vizsgálatára, a plágium bizonyítására már matematikai módszer létezik: a szövegek egymásra helyezésével mérik a hasonlóság illetve különbözőség – intertextuális eltérés – mértékét.
A szerzői jog védi az irodalmi, művészeti, tudományos műveket. A wikipédia a szerzői jog címszó alatt említi azt a példát, hogy a Miki egeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor, ha nem egyezik túlzottan a híres rágcsáló kinézetével, tulajdonságaival.
Amikor a szellemi tulajdon védelméről van szó, két világhírű fizikus, Tesla és Marconi pere a legtipikusabb példa: Tesla volt az első, aki az elektromos rezonancia jelenségét a gyakorlatban is felhasználta. Számos ún. Tesla-transzformátort épített, amely az összes ma használatos hírközlő berendezés alapját képezi. Marconi olasz fizikus, aki korábban az asszisztense volt Teslának, 1901-ben beadta találmányát, amellyel a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását oldotta meg. Tesla beperelte, s csak jóval 1943-ban bekövetkezett halála után nyilvánították a rádió feltalálójává. Az utókor tévesen Marconi nevét jegyezte meg.
A zenei anyagok, irodalmi művek, filmek letöltésének jogi vonatkozása örök kérdés, a felhasználó fejében örök dilemma marad, mit szabad letölteni büntetlenül és mit nem. Az egyéni használók – akik a feketepiacon olcsóbban jutnak hozzá a zenei anyaghoz, filmhez – alkotják a legkisebb porszemet a gépezetben. A nagyban utazó terjesztők kalózkodása ellen, a más találmányát, újítását, fejlesztését ,,lenyúlók'' ellen szigorú törvények léteznek nemzetközi szinten.
Szerbiában tavaly decemberben hozta meg a parlament a szerzői jogokat szabályozó törvényt. Ez bizony komoly – 100 ezer és 3 millió dinár közötti – büntetést is előirányoz és a témakörben járatos jogvédő bizottság létesítésére is sor kerül. S nemrégiben fogadta el a parlament a szellemi tulajdonról szóló törvényt. Még nem érezni hatásukat, még nincs bírósági tapasztalat arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban hogyan funkcionálnak az új jogszabályok. Korábban volt rá példa, hogy nagyon hasonló ügyekben igencsak különböző ítéletek születtek. Tehát, amikor megszületnek az első ítéletek azok ellen, akik könnyedén kijátsszák a törvényt, akik valaki szabadalmaztatott újítását lekoppintják, akkor látjuk meg, ténylegesen milyen védelme van a szellemi tulajdonnak Szerbiában.
A szabadalmak bejegyzése nálunk aprópénz, de a fejlesztésekkel foglalkozó szakemberek az EU-s szabadalmakat, a világszabadalmakat is igyekeznek megszerezni. Ez az, ami igazán drága, de a szakemberek igyekeznek hozzájutni ezekhez, mert a jogok védelmét is biztosabbnak érzik.
A törvények hiába jók, a nemzetközi jogrenddel is harmonizálhatnak, a Szerbia által aláírt különböző nemzetközi egyezményekkel is, mégis minden a következetes gyakorlati alkalmazáson múlik. Például azon, mikor jutunk el odáig – amit Magyarországon 20 éve tesznek – hogy rendszeresen bezúzzák az elkobzott kalóz cd-ket. Ez politikai döntés eredménye.
S ha már politikai döntésről van szó, említsünk meg még egy jó példát a bevezetőben említett Angliából: amikor jó néhány éve rádöbbentek, hogy komoly válságba került az ország oktatása, minden brit napilap egyazon napon leközölt egy szülői panaszlevelet. Ez a levél volt a nyitánya az oktatás megreformálásának. S irigylésre méltóan meg is reformálták a szakemberek a brit oktatást. Lehet, hogy érdemes lenne akár a plagizálás vádját is vállalva lekoppintani a módszerüket az oktatás és a könyv, az olvasás megszerettetését illetően is?
