Fülöp Angéla azt mutatta, mekkora lenne a paprika, ha nem mossa alá a víz
A hosszan tartó tiszai áradás, a folyamatos esőzések, a rendületlenül szaporodó belvizek uralják mifelénk a közhangulatot. Munkában edzett, sokat tapasztalt emberek állítják, hogy ilyen borzalmat még nem éltek meg, pedig láttak már sorscsapásokat.
Házakból, istállókból, földekről próbálták leengedni, kiszivattyúzni az emberek a rengeteg vizet, a magukét mentve időnként kárt okozva másnak. Aki a hajlékát mentette, azt a földek gazdái szidták, a földekről a házakra vizet engedő termelőt meg a házak gazdái átkozták.
Miskolci Géza szerint amit nem vitt el a víz, azt elviszi a gaz
És a bajok még nem értek véget, hiszen a folyók tovább áradnak, a hirtelen felmelegedés nem szikkasztotta fel teljesen a belvizeket, de ha visszavonult is az ár, abban sincs áldás. Most látszik igazán a pusztulás. A posványban megsüllyedt házak repedeznek, a kertekbe belerothad a palánta, a virágzó krumpliszár alatt lottyadtak a gumók, kegyetlen bűzt árasztva. Állítólag a horgosi burgonyának 70 százaléka tönkrement. Néhol már a gyümölcsfák is szenderegnek. Bánatosak a kiskerttulajdonosok, de még bánatosabbak azok, akik a mezőgazdasági termelésből élnek.
– Városi barátnőm mondta: nem az a baj, ha kevés a pénzünk, hanem az, ha nem lesz mit vennünk. Hát most így járhatunk. Négy fóliasátorban teljesen tönkrement a termés, pedig sose volt még ilyen gyönyörű a paprikánk, mind első osztályú lett volna. Harminc méter hosszúak a fóliáink, 150 négyzetméteresek. Négyszer 150 négyzetméteren főtt bele a paprika a sárba. A borzasztó az, hogy amíg én itt sirattam a paprikámat, addig a szomszéd locsolta a kertjét, mert az annyival szárazabb! Nyolcszáz palánta megy egy fóliába, darabja 20 dinár. Előkészítettük a földet, kineveltük a palántát, kiültettük, felkötöztük, metszettük. Azután jött a locsolás, műtrágyázás, trágyázás, növényvédelem, talajfertőtlenítés. Elment az uborka is, és 3500 tő paradicsom. Mindent kivitt a víz, pedig állandóan működött a szivattyú. Ami megmaradt, az is nagyon beteg a párás melegtől – mutatta Fülöp Angéla a fóliasátrakba pusztult paprikáját.
Mészáros Gellért és diákjai próbálták menteni a menthetőt
Horgoson nagyon sokan szenvedték-szenvedik meg így a ránk zúdult hatalmas csapadékmennyiséget. Angéláék még fel se merték mérni az eddigi károkat. Azt fontolgatják, hogy leszedik a sátrakat, legalább ne égesse őket a nap, kiszárítják a földet, és másodvetésben megpróbálnak majd ezt-azt termelni. Amit még lehet.
– Megpróbálkozhatunk majd a káposztafélékkel, és a zöldségfélék egy része is termeszthető másodvetésben. Egyelőre azonban azzal vergődünk, hogy a nagy kárból kisebb kárt csináljunk – vezetett a magyarkanizsai középiskola tangazdaságának faiskolájához Miskolci Géza, a tangazdaság vezetője.
A tangazdaság értékes gyümölcsfái még mindig pocsolyában állnak
A meggyfaoltványok beletöppedtek a sárba. Ott már nincs segítség. A fiatal, értékes facsemeték alól azonban próbálták levezetni a vizet, a borsóföldre. Az kisebb veszteség, mintha a 400-500 dináros facsemeték halnak bele a pocsolyába. Mészáros Gellért tanár úr és diákjai küszködve indítgatták a szivattyút, hogy próbálják menteni a menthetőt.
A tangazdaság kísérleti parcelláján egy adai vetőmag-forgalmazó cégnek állították volna elő a bemutatót zöldségfélékből. Az a parcella sokáig és teljesen víz alatt állt, minden tönkrement benne, akárcsak az intézmény zöldségesében. Békák kuruttyolnak és gázlómadarak bóklásznak a földeken.
Idén a jövő évi almatermést kell védeni – mondta Kőrösi József
– Amit nem vitt el a víz, azt elviszi a gaz. Nem tudunk rámenni az átázott földre, nem lehet gyomirtózni a kukoricát, a szóját, a gyümölcsfákat se tudjuk megpermetezni. Az új telepítésű szőlőn is áll a víz, félő, hogy egy része belefullad, pedig idén már vártunk volna termést. Még nem mértük fel a kárt, de az biztos, hogy ekkora csapás még nem érte a tangazdaságot. És a Tisza fölöttünk még mindig árad – jegyezte meg gondterhelten a tangazdaság vezetője.
Nagy baj a kertészetben a terméskiesés, de ha szerencsés esetben másodvetéssel valami még pótolható, akkor kisebb a kár. Amennyiben nincs lehetőség a másodvetésre, akkor bizony egyéves kieséssel kell számolni.
A gyümölcsösökben azonban a terméskiesés nem egy évre szól.
– Két hold almásomnak körülbelül a fele még mindig vízben van, még csizmában sem lehet belemenni, nemhogy permetezni! A horgosi határátkelő felé, az autóút felüljárójánál lévő parcellát nagy jégverés is érte. Megkérdeztem a mezőgazdasági gyógyszertárban, mitévő legyek, és azt a választ kaptam, hogy permetezzek, mert meg kell védeni a jövő évi termést. Idén már nem lesz termés az almafákon, még pálinkába való se. Erős gombafertőzést kapott, megfeketedett, le fog potyogni a gyümölcs. A parcella alacsonyabb részében állnak a legnagyobb fák, mert ott mindig nagyobb volt a nedvesség. Azok a fák háromszor annyi termést adtak, mint a többiek. Most meg az a kérdés, hogy ki kell-e majd húzgálni őket, vagy sikerül túlélniük a sok vizet – mondta Kőrösi József.
Folynak a katasztrófaelhárító munkálatok
Meggyvirágzás után beszéltünk róla, hogy alig maradt a kertünkben virág a fákon.
– Igaza lett, nálam is alig maradt meggy és cseresznye. A nyári almák pedig körberepedtek a sok víztől, ilyet még nem láttam! Ezeken a parcellákon százszázalékos a veszteség. A gyümölcsfa 4-5 év alatt fordul termőre, ennyi idő kell ahhoz, hogy egy fáról félládányi gyümölcsöt le lehessen szedni. De vizes a kukorica, a búza is. Egymást húzgáljuk ki az átázott földekből. Én is a napokban akadtam el. Ha mi a kisebb traktorokkal belesüllyedünk a sárba, akkor mi lesz majd a nagy kombájnokkal? Hamarosan itt az árpa aratása. A hajlatokban áll a víz. Rengeteg befektetés után minden tönkrement. Mit csináljon az ember? Újrakezdi? De hát a kukorica már be se érne – tépelődött Kőrösi József.
A gazdák igyekeznének ki a földjeikre, gyümölcsöseikbe, sok parcellára azonban valóban képtelenség kijutni. Amikor a minap a horgosi határátkelőnél a Vöröskereszt–Madarász nemzetközi nagycsatornából Mórahalom felől hatalmas víztömeg zúdult a falu alá, körülvette a környező tanyákat, elárasztotta a gyümölcsösöket. Egy alig 50 centis hasítékon engedte le a gazda a legelőjéről a vizet, és a Magyarország felől jövő belvízáradat 150 méter szélességben átömlött a gáton. Sokan hibáztatták a gazdát a nagy baj miatt, holott ő csak a korábbi utasítások szerint járt el: a mezőgazdasági termelők ugyanis kötelesek leengedni a területükről a vizet a legközelebbi csatornába. Habár folynak a katasztrófaelhárító munkálatok, mégis félő, hogy a víz tovább tódul a falu alá.
– Nem volt itt víz azelőtt sose, pedig nagy esők régebben is estek – mondta a szomszéd néni.
A Tisza még mindig árad
De akkor nagy árkok is voltak, amiken leszaladt a víz. Most pánikszerűen ássák az árkokat, takarítják ki a csatornákat, mélyítik a gödröket, a pusztulást azonban már nem akadályozhatják meg, legfeljebb enyhíthetik a további károkat.
Közben a Tisza tovább árad, ott is lesz majd dolguk bőven a folyóparti nyaralók tulajdonosainak, miután levonul az árhullám.
