Mint már annyiszor, ismét siránkozik a Szerbiai Villanygazdaság. A panasz alapja sem új: nevezetesen az, hogy egyes fogyasztók hatalmas összeggel tartoznak, s emiatt ők kénytelenek szűkebbre venni a felújítási és karbantartási programjukat. Az igazgatóbizottság elnökének közlése szerint nem kevesebb, mint 67,2 milliárd dinár a kinnlevőségük, ebből 34,5 milliárd a magánszemélyek, 32,7 milliárd pedig a vállalatok, elsősorban az állami cégek tartozása. A bori bányamedence az elmúlt másfél év alatt egy megveszekedett dinárt sem fizetett, s adóssága már jóval túllépte a 3 milliárd dinárt. Őket követi a vasút 2,5 milliárddal, a kragujevaci Zastava Energetika 2 milliárddal, a pancsovai vegyi üzem 1,1 milliárddal.
Az is jellemző, hogy a magánszemélyek közül elsősorban a tehetősebbek vonakodnak kifizetni a villanyszámlájukon szereplő összeget. A villanygazdaság kimutatása szerint több, mint 65 000 polgár egyenként legalább 1000 euró dinárértékével „lóg”.
Az elnök dörgedelmesen azt is kijelentette, hogy – lévén közvállalatról, tehát állami vagyonról van szó – az adósok ne reménykedjenek abban, hogy leírják a tartozásukat. Ehhez az igazgatóbizottság alaposan megindokolt döntésére volna szükség. Arról nem is szólva, hogy ebből a pénzből 64 millió dinárt karbantartásra szeretnének költeni. Amennyiben a vállalatok és a magánszemélyek mégsem fizetnek, a villanygazdaság kénytelen lesz egyharmadával csökkenteni a projektum értékét.
A szakemberek szerint a hozzávetőleg 670 millió eurónyi kinnlevőségen egy 300–400 megawatt teljesítőképességű áramtermelő kapacitást lehetne megépíteni.
A nagy siránkozás közepette azonban az illetékesek egy szót sem szóltak arról, hogy mit tettek a kinnlevőség megfizettetése érdekében. Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy semmit, hiszen egy Rakovac melletti faluban, egy bizonyos Dragan Jovanovićnál, 4000 dinár adósság miatt levágták a póznáról a betáplálási vonalat. Így szándékoztak rákényszeríteni a 35 éves fiatalembert, hogy minél előbb kiegyenlítse horribilisnek igazán nem nevezhető számláját. Az adós nem hagyta annyiban a dolgot, – erősen italos állapotban – fogta a motoros láncfűrészét és kivágott nyolc villanyoszlopot. A kis faluban a többi pózna csak azért menekült meg, mert – amint Jovanović kijelentette – sajnos kifogyott a láncfűrészből a benzin.
A nagy spórolásban egy idős feketicsi embernél háromból két fázist csináltak, s a villanyszerelők azzal intézték el az öreg áramellátási problémáját, hogy hívjon privát mestert, aki majd elhárítja a hibát. Pedig nem túl régen a Szerbiai Villanygazdaság, persze a köztársasági képviselőház által elfogadott törvény szellemében, se szó, se beszéd, kisajátított a polgárok által vásárolt és felszereltetett 3,5 millió árammérőt, törvényileg vállalva azok karbantartását és javítását.
Persze ők is ismerik a szükséges beruházásokra elegendő pénz biztosításának legegyszerűbb módját, s ezt az igazgatóbizottság elnöke sem rejtette véka alá. Szerinte reális lenne most 35–40 (!) százalékkal emelni a villamos energia árát. Ahelyett, hogy törvényes eszközökkel behajtanák az éves bevételük 10 százalékát képező 67,2 milliárd dinárt.
Ki tudja, lehet, hogy ezt meg is tennék, ha közben nem lépnének a politikai vezetéshez közel álló igazgatók tyúkszemére. Sokkal kényelmesebb tovább „fejni” a rendszeresen fizetőket.
