A darabokra szakadt Jugoszláviát kísérő háborúk egyik kiemelkedő szereplője a gyűlöletszító, szakmát megszégyenítő újságírás volt. Azt a rengeteg mocskot és primitivizmust, amelyet évekig ontottak az akkori médiumok, még a második világháború náci propagandamesterei is megirigyelhették volna. A kilencvenes évek gyűlöletkampányainak a következményeit ma is érezhetjük, sőt azok főszereplői az ideiglenes taktikai meghátrálás után újra a hatalom kiemelkedő szolgáivá váltak, és a média területén fontos posztokat töltenek be.
A felelősségre vonás elmaradásáról és az uszító újságírás időszakáról szólt az a dokumentumfilm, amelyet hétfőn mutattak be a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének Médiaközpontjában. A Godine koje su pojeli lavovi című dokumentumfilmet Bora Kontić szarajevói újságíró készítette. Rengeteg olyan esetet örökített meg, amely már feledésbe merült, pedig nem is történt olyan régen. A filmben sok ismerős arc megjelenik, közülük jó néhányan még ma is a médiában dolgoznak, egyesek például a vajdasági közszolgálati televízióban munkálkodnak, vagy az oktatási rendszer jeles figurái.
A bemutató utáni vitafórumon Bora Kontić elmondta, hogy kötelességének érezte elkészíteni a filmet, mert a felelősségre vonás fontos az eljövendő nemzedékek tisztánlátása miatt.
– Nagyon kevesen akartak beszélgetni velem azok közül az úgynevezett újságírók közül, akik a kilencvenes évek gyűlöletkampányaiért felelősek, de az látszik, hogy egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalásuk a történtek miatt. Egyesek közülük továbbra is a szakmában dolgoznak, mások meg színházigazgatók, egyetemi tanárok vagy szerzetesek lettek – mondta a film rendezője. Hozzátette, hogy sajnos manapság is sűrűn tapasztal uszító hangokat a médiában, csak most nem a horvátok vagy a szerbek a célpontok, hanem például a homoszexuálisok.
Aldin Arnautović fiatal szarajevói újságíró, részt vett a film elkészítésében is, felszólalásában kitért arra, hogy egyetemi tanulmányai során sok mindent megtanult az újságírásról, de amikor elkezdett dolgozni, teljesen más helyzet fogadta, mint gondolta volna.
– Azok, akik megszégyenítették a szakmát a kilencvenes években, most szerkesztőként, igazgatóként dolgoznak, sőt éppen ők tanítják a fiatal újságírókat. Ennek köszönhetően a gonoszság örvénye tovább szélesedik, és egyre nehezebb lesz megállítani. Most ott tartunk, hogy az idős kvázi-újságírók generációja egy fiatal kvázi-újságíró nemzedéket nevelt ki, akik folytathatják a kvázi-újságírás hagyományát – vélekedett Arnautović.
Nadežda Gaće újságíró elmondta, hogy a Szerbiai Újságírók Független Egyesülete (NUNS) 2009-ben bűnvádi feljelentést tett a háborús bűnökkel foglalkozó ügyészségen azok ellen, akik felelősséggel tartoznak az uszító, gyűlöletkeltő újságírásért, a háborús bűnök elkövetésére való bujtogatásért.
– A bűnvádi feljelentésben felsoroltunk több olyan médiumot és azoknak a felelős szerkesztőit, igazgatóit, akik szerintünk felelősséggel tartoznak a háborús uszítások miatt. Ide tartozik többek között a Szerbiai Rádió és Televízió, a Tanjug, a Novosti stb. Úgy döntöttünk, hogy azok ellen teszünk feljelentést, akik a médiában felelős posztokat töltöttek be annak idején, mert az ő segítségük nélkül Milošević hatalma sem lett volna olyan határtalan. El kell mondanom, őszintén megrökönyödtem, amikor a feljelentésünket olyan emberek kérdőjelezték meg, akikkel az elmúlt húsz évben különféle tüntetéseken vettem részt. Azt mondták, hogy ezzel elkéstünk, mit akarunk mi most, összeveszítjük az újságírókat. Persze elmondtam, hogy nem lesz itt semmiféle viszály, ha a professzionális, etikus újságírásért szállunk síkra, akkor egyszerűen tisztázni kell egyes dolgokat – magyarázta Gaće.
