A vajdasági magyar politikai színtér szereplőit és eseményeit követve a szemlélődőnek gyakran támad az az érzése, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt esetében képletesen szólva az agy és a test aszinkronban működnek. A legjobban ezt a párt szabadkai szerepvállalása körüli események példázzák. Ez év elején Szabadkán felbomlott a várost irányító koalíció, magyarán a Demokrata Párt és a VMSZ között kenyértörésre került sor, ennek epilógusaként az utóbbiak ellenzékbe vonultak. A VMSZ-szel együtt a Magyar Koalíció keretében a VMDP is a hatalom része volt, e törés után pedig nem követték a nagyobbik magyar pártot és maradtak a hatalomban. Persze ez csak valamivel később derült ki, amikor Saša Vučinić, Szabadka polgármestere májusban bejelentette, a VMDP továbbra is szövetségesük marad, dr. Sepsey Csaba pedig a város képviselő-testületének alelnöki székét foglalja el.
Ágoston András a VMDP vezetője lapunknak ekkor a következőket nyilatkozta: „A VMSZ nem állt mellénk, nem akart támogatni bennünket a törvénymódosítás kiharcolásában. Vannak kemény feltételeink, azonban természetesen erről majd testületi döntés születik a VMDP-n belül, amire leghamarabb jövő szombaton kerülhet sor. Egyelőre marad minden a régiben. Az, hogy a polgármester ezt biztosra vette, azt jelenti, hogy egy optimista fiú.”
A jelek szerint a polgármester okkal volt optimista, ugyanis a VMDP szerepet vállalt Szabadka vezetésében, vagy legalábbis szavazatait adta a többség biztosításához. Így, miközben Ágoston András napilapunkat lépten-nyomon „a Tadić-féle Demokrata Párthoz közeli Magyar Szó”-nak titulálja, az ő szóhasználatával élve a terepen az történik, hogy az Ágoston-féle VMDP koalícióban irányítja Szabadkát az általa egyik legnagyobb gonoszként bemutatott Tadić-féle Demokrata Párttal. Mellesleg e nyerő csapatban vannak a Koštunica-féle Szerbiai Demokrata Párt képviselői is.
De miért folyamodott ehhez a lépéshez Szabadkán a VMDP? A párt egyik helyi vezetője, Sepsey Csaba már „öreg róka” a politikában. Semmi más nem történt, csak amit ő is elmondott: éltek a lehetőséggel. Ez nem jelent mást, mint e városban a VMSZ árnyékából kilépve megerősödni és önállóan nagyobb politikai erővé válni a helyi parlamentben. A Magyar Koalíció színeiben a VMSZ 17, a VMDP pedig 4 képviselővel rendelkezik Szabadkán. Amíg a korábbi „nagykoalíció” működött, a VMDP-nek gyakorlatilag a kis testvér szerepe jutott. Elvileg az ő voksaik nélkül is megvolt a többség, a végrehajtó hatalomban embereik nem voltak és nem is vonták be őket napi szinten a döntéshozatalba.
Azzal pedig, hogy pozíciót vállalva maradtak egyedüli magyar pártként a hatalomban, pengeélen táncolnak. Mert markáns, önálló politizálással, a magyarság érdekvédelmét biztosító eredményekkel profitálhatnak jelenlegi pozíciójukból. De ha az eredmények elmaradnak, akkor a konkurens oldal igen könnyen rájuk sütheti a nemzetáruló bélyegét, tekintve, hogy a hatalmi módosulások óta, ha burkoltan és lassú ütemben is, de azért az év elején megkezdett „VMSZ-telenítés” folytatásaként újabb és újabb magyar kádereket cserél le a demokraták irányította koalíció.
Az új városi többség kialakulásakor a VMDP helyi irányítása arról beszélt, hogy két dologra kaptak ígéretet: egyik a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása, amelyet, mint tudjuk, e párt rossznak tart, ezért bojkottálta is a nemzeti tanácsi választásokat, a másik pedig a Szabadka központjában egykor létezett turulmadarat ábrázoló szobor visszaállítása.
Meg kell állapítani: e két dologról a május óta eltelt időszakban nem sok szó esett, tehát gyanítható, hogy áll az ügy. Emellett Sepsey a városvezetés első kilenchavi tevékenységét ecsetelve kijelentette: a korábbi városvezetésnek nem volt stratégiája arra vonatkozóan, hogyan is kormányozza a várost, most viszont 200 hektárnyi területet tud nyújtani a város a befektetőknek.
Ebből az értékelésből egyértelműen kiolvasható, hogy a fentebb említett ügyekben nincs előrelépés, a vkt alelnöke ezért inkább olyan eredményeket emelt ki, amelyek elsősorban a polgármester és udvartartása érdemei. Másrészt azzal, hogy Saša Vučinićhez és elvtársaihoz hasonlóan ő is a korábbi VMSZ-es, ergo magyar önkormányzati irányítást kritizálja, igazából a Tadić-féleDemokrata Párt malmára hajtja a vizet (amelynek mellesleg a Magyar Szó a szócsöve az Ágoston-féle VMDP elnöke szerint).
Nyilvánvaló, hogy a szabadkai VMDP-sek is pontosan tudják, fel kell mutatniuk valamilyen eredményt. Ilyen indíttatásból a napokban a nehéz helyzetben lévő Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének felajánlották decemberi képviselői juttatásukat és ugyanerre szólították fel az ellenzékben lévő VMSZ 17 képviselőjét is. Ez egy okos lépés volt, amellyel úgymond „feladták a leckét” a VMSZ-nek.
A pengeélen vívott csata még tart, ahhoz, hogy a VMDP ebből győztesen kerüljön ki, saját, egyértelműen az ő szerepvállalásukhoz köthető, kézzel fogható eredményekre lenne szükség. Jelentős tettekre, nem gesztusértékű lépésekre. Ellenkező esetben a pengeélen táncoló turulmadár elvérzik.
