Néhány hete arról értesülhettünk, hogy őszre Zomborban 6 elsős lesz a magyar tagozaton. Majd kiderült, Újvidéken évente átlagosan 37-38 gyereket íratnak magyar első osztályba, ugyanakkor tavaly legkevesebb 57 magyar elsős kisdiák járt szerb osztályba. Most pedig arra a hírre kapta fel a fejét a közvélemény, hogy egyik-másik közép-bánáti településen kérdésessé válik a magyar osztályok megnyitása. Ugyanis a szülők a szerb tagozatra akarják íratni gyermeküket. Ha ez így lesz, az egyik bánáti faluban az is megtörténhet, hogy a szerb osztályban a magyar diákok többségbe kerülnek.
Mi az oka? A magyar szülők meggyőzik egymást, hogy így jobb, mert majd könnyebb dolga lesz a gyereknek a továbbtanulásnál, nagyobbak lesznek a munkába állásnál az esélyei? Ha a szülők döntése nyomán megszűnik a magyar oktatás, szinte lehetetlenség újraindítani. Vagy csak véres veríték árán sikerül újból megszervezni. Példa erre több dél-bánáti falu. Az egyikben azon múlt a magyar tagozat megszűnése, hogy lassan már öt évtizede a tanítónő egy szabadkai fiatalemberhez ment feleségül, s az észak-bácskai városba költözött. A szerb oktatási hatóságok pedig állítólag nem találtak senkit a helyére, aki vállalta volna a dél-bánáti szórványba költözést. S ma már csak a nagyszülők beszélnek magyarul, az unokák már csak hibásan, alig használják őseik nyelvét. Egymás közt szerbül beszélnek. Nagybecskereken, Óverbászon a magyar lakosság többsége a peremrészeken él, magyar osztály pedig a városközpontban levő iskolában maradt csak meg. Sok szülő pedig akkor már inkább a szomszédos iskola szerb osztályba íratja a gyerekét.
Egy-egy civil szervezet, pedagógus, értelmiségi próbál szembeszállni a magyar oktatás megszűnésével. Egy-két kivételes esetben ez sikerül. Hogy mekkora erőfeszítések árán, arról csak ritkán esik szó.
Több az olyan történet, amely a magyar tagozat felszámolásával végződik. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy elegendő kijelenteni: a szülő erkölcsi kötelessége magyar osztályba íratni a gyerekét, a magyarság megmaradása érdekében. Ennek szajkózása édeskevés. Ennél sokkal több kellene. Vajon politikusaink, a vajdasági magyarság kiemelkedő képviselői elbeszélgettek a gyereküket szerb osztályba írató nyugat-bácskai, bánáti szülőkkel arról, hogy milyen okok miatt döntöttek így? Tudjuk, hogy mit szeretnének ezek a szülők? Mi minden kellene ahhoz, hogy a magyar osztályok mellett döntsenek? Van átgondolt nemzetstratégiánk, amely e problémára is megoldást kínál?
