Tisztelt Pósa atya!
Kicsit szomorú vagyok, meg kell valljam. A minap rám szólt a tizenhárom éves fiunk. Megjegyzem, igyekszem vallásosan nevelni őt születése óta. Épp készültem zenét hallgatni, ő pedig ezt figyelembe vette. Azt mondta: „Ugye, most nem vallásos zenét fogsz hallgatni, hanem valami normálisat?” Tény, hogy szeretem az egyházi zenét, de nem gondoltam volna, hogy ez őt zavarja.
Az utóbbi hónapokban gyakran mondja azt, hogy unja a szentmisét, nem akar már jönni. Szoktam erről faggatni, mármint erről a változásról, de olyankor csak hümmög. Mi történik vele? Mit rontottam el? Vagy ne aggódjak, majd kinövi?
Köszönöm a válaszát: egy vallásos édesanya
Általában nemcsak a vallásos zene, hanem minden más vallásos dolog zavarja felnövő gyerekeinket és fiataljainkat. Ennek az az oka, hogy a társadalmunk teljesen elkereszténytelenedett, többé szinte semmilyen, a keresztény hittel kapcsolatos dolog nem normális, nem megszokott. Normálisnak csak az e világi dolgok számítanak, a nagy többség csak azokkal foglalkozik, csak azokat tartja értéknek. Ez a többség a vallással nem foglalkozik, a vallás értékeit nem ismeri, ezért idegenkedik tőlük, sőt még zavarja is, bosszantja is mindenféle vallásos megnyilvánulás.
Azok a gyerekek, akik még kiskorukban kapnak vallásos nevelést, ahogy belépnek a kamaszkorba, belépnek az elkereszténytelenedett társadalom világába, és kapják a vallástalan nevelést. Azt látják, hogy társaik többsége és a felnőttek majdnem mindnyájan feleslegesnek, sőt nevetségesnek tartják a vallásosságot. Szinte senki nem imádkozik többé, a templomba egyre kevesebben járnak, a kevés vallásgyakorlót pedig kigúnyolják. Ezért magától értetődő, hogy egy tizenhárom éves fiú, akit anyja igyekezett vallásosan nevelni születése óta, rászól az anyjára, ne hallgasson vallásos zenét, hanem valami normálisat. Egy kamasznak már nem megszokott, nem észszerű a vallásos zene és semmilyen vallásos dolog.
A misét is unja, arra sem akar már menni. Még nem tudja megmagyarázni, miért idegenkedik tőle, ezért a legjobb esetben csak hümmög. A mise érthetetlen neki. A miseszövegek is igazi rébuszok neki. A mise énekei nem az ő dalai. A szertartás, ami ott a szeme láttára végbemegy, neki, aki mindig izgalmas filmeket néz, kifejezetten unalmas. Ha részt kell vennie egy misén, akkor azt kényszeredetten teszi. Ha ott kell lennie, akkor csak úgy érzi ott jól magát, ha közben a mobilját nézegetheti. Ezen kívül semmi más nem érdekli. Ezért mihelyt megszűnik a misekötelezettség, azonnal elmarad a templomból. Tehát ez történik vele.
A vallásos édesanya semmit nem rontott el. Nem ő nevelte a fiát, hanem a világ. Ősrégi szabály az, hogy nem a szülő, hanem a falu neveli fel a gyereket. Most a világ egy falu lett, és ez az elkereszténytelenedett világ-falu neveli fel most nem-kereszténynek a gyermeket. Ezért semmilyen vallásos dolog, sem zene, sem mise nem normális többé a felnövő kamaszoknak és a felnőtt embereknek, inkább szokatlan, idegen, utálatos, nevetséges, szinte szégyenletes. Ez a trend, ez az áramlat, ez a normális.
Igazat adhatunk-e a vallásos édesanyának, aki azt mondja magának, hogy ne aggódjon, majd kinövi ezt a tizenhárom éves fia?
Nem adhatunk igazat, aggódnia kellene, mert a fia ezt nem fogja kinőni. Inkább még jobban bele fog nőni az elkereszténytelenedett világ életfelfogásába és életvitelébe. Napról napra erősödik a hitetlenség, egyre több ország kormánya és világszervezet teszi kötelezővé a hitellenes törvényeket, és egyre több embert üldöznek a hitéért. A világ eljutott a teljes istentelenségig.
Pál apostol ír erről tanítványának, Timóteusnak:
„Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek. Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld! Ezek közül valók ugyanis azok, akik beosonnak a házakba, és rabul ejtenek bűnökkel terhelt, különböző vágyaktól hajtott fiatalasszonyokat, azokat, akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. Ezek ellene szegülnek az igazságnak, mert bomlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek. De sokra nem jutnak ezzel: ostobaságuk éppúgy nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt.
Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mennyi üldözést álltam ki! És mindezekből kiszabadított engem az Úr! De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni! A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak előre: tévelygésbe vezetnek és tévelyegnek. Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kiktől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Ezzel Isten embere tökéletes és minden jótettre kész tud lenni.” (vö. 3,1–17)
Egy vallásos édesanyának minden oka megvan az aggodalomra, hogy a fia nemcsak hogy nem növi ki a mai világot uraló vallásellenességet, hanem az teljesen megrontja, és „önzővé, kapzsivá, kérkedővé, kevéllyé, káromlóvá, szüleik iránt engedetlenné, hálátlanná, gonosszá, szeretetlenné, békétlenkedővé, rágalmazóvá, mértéktelenné, kegyetlenné, rosszakaróvá, árulóvá, vakmerővé, felfuvalkodottá teszi, aki inkább fogja szeretni a gyönyört, mint Istent. Ugyanígy a lányát „bűnökkel terhelt, különböző vágyaktól hajtott fiatalasszonnyá teszi, aki mindig tanul, de az igazság ismeretére soha el nem jut, és ellene szegül az igazságnak, mert bomlott elméjű, megbízhatatlan hitű ember lett.”
Mit tegyen az édesanya, aki fiát, lányát helyes vallásosságra akarja nevelni? Azt, amit Pál apostol tett Timóteusnak: mutassa meg a saját és mások példájával, mennyire értékes a keresztény életmód, és tanúsítsa, hogy Isten minden rosszból kiszabadítja, és tökéletes, minden jótettre kész emberré tudja tenni! Ennek érdekében ne keresztény zenét, hanem hiteles keresztények tanúságtételeit hallgassa fia, lánya jelenlétében, és vigye olyan emberek társaságába, akik „igazságosságra, hitre, szeretetre és békességre törekszenek, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat”. (2Tim 2,22)
|
Kedves Olvasóink! |
