Az egyházi gondnok a régi dokumentumokkal
Nem túl sok az információ az egyházak vagyonának visszaszármaztatása körüli fejleményekről. A bácskossuthfalvi gyülekezet a törvénynek megfelelően minden szükséges dokumentumot beadott a II. világháború utáni elkobzott egyházi vagyon visszaigénylése céljából, és az ősz folyamán két tárgyalást is lefolytattak Belgrádban. A jelek szerint, amennyiben egyezségre jutnak helyi szinten, akkor a jelenlegi nyugdíjasotthon és a település óvodájaként működő épület is visszakerülhet a református egyház tulajdonába.
– 2007-ben kaptuk azt a feladatot, szerezzük be azokat az okmányokat, amelyek bizonyítják, hogy 1945-ben vagy a későbbiek során bármilyen végzés alapján mit vettek el a református egyháztól – kezdi a történetet Lestár János, az egyház gondnoka. A lelkészi irodában a hivatalos dokumentumok vaskos paksamétáját elővéve, felváltva mesélnek eddigi fáradozásaik eredményeiről Móricz Árpád lelkipásztorral, aki mindenekelőtt elődjének előrelátó tevékenységére hívta fel a figyelmet.
– Szép emlékű elődömet, Kiss Antal esperes urat kell mindenekelőtt megemlítenem, aki, azt kell mondanom, minden papirost egészen 1945-ig visszamenőleg nagyon hűségesen őrzött, és maradéktalanul átadta, amikor 1998-ban átvettem a hivatalt. Akkor még nem tudtuk, hogy mikor lesz szükség rájuk, de ő ötven évig reménységgel őrizte ezeket a dokumentumokat. Azt is megemlíteném, hogy amikor az ingatlanokat egy tollvonással elvették, minden egyes végzésre föllebbezett. Mostanság sokszor a titói gondolat jut az eszembe: „ Tuđe nećemo, a naše ne damo!” ( A másét nem akarjuk, de a miénket nem adjuk!) Ezt mondjuk mi is, hiszen semmit nem akarunk, ami a másé, csak a magunkét kérjük.
– 2007 táján tehát a kész iratcsomót, amit megőrzött az esperes úr, fénymásoltuk, és elküldtük Belgrádba. Ha jól tudom, az elsők között beadtuk a Vagyon-visszaszármaztatási Igazgatósághoz. Ott is huzavona volt, mert a törvényt meghozták, de az igazgatóságot még nem hozták létre. Azután megindult lassan az adminisztráció, és most már két tárgyalási meneten túl vagyunk, két ízben voltunk Belgrádban, és az eredmények lassan körvonalazódnak.
Minden település gyülekezete önállóan képviseli az ügyét ?
– Az a központi egyházi útmutatás, utasítás érkezett, hogy ezt nem az országos református egyház rendezi, hanem mindenki intézze a maga gyülekezetének dolgát. Nekünk van fogadott ügyvédünk Tölgyesi István topolyai ügyvéd személyében, aki szintén szívén viseli a dolgot, vele készíttettük elő a tárgyat, de az induláshoz óriási könnyebbséget jelentett a Kiss Antaltól származó rendezett örökség. Belgrád emellett még telekkönyvi kimutatásokat kért, mindenféle iratokat, kilincselni, fizetni kellett, egy csomó tortúrával járt az ügy.
Mikor volt az első tárgyalás?
– Az első találkozóra idén szeptember 1-jén került sor. Előtte telefonon értekeztünk, elfogulatlanok voltak, és ezt tapasztalatunk akkor is, amikor szemtől szemben találkoztunk. A belgrádiak maximálisan segítőkészek voltak irányunkban. A tárgysorozat keretében az elvett épületek szerepeltek, amelyeknek egyik része még áll, de a valamikori KIE, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület épülete, ami az óvoda mellett volt, le lett bontva. A legnagyobb horderejű kérdés a valamikori református iskola épületei: a mostani óvoda és a nyugdíjas egyesület által használt épület.
– Az az alapállásunk, hogy mi az őseink felé való tiszteletből mindenre igényt tartunk, mert ezt valaki fölépítette, céllal használta, és minket nem jogosított fel senki arra, hogy ezekről lemondjunk. Azért harcolunk, küzdünk, hogy ez visszakerüljön. A már nem létező épületek esetében megfelelő kárpótlást kérünk. Mi azt látjuk megoldásnak, hogy termőföldet kérünk cserébe, a létező épületeknek pedig a tulajdonjogát szeretnénk visszakapni, mert azt tapasztaltuk az elmúlt időszakban, hogy a privatizáció igen sok kérdőjelet hagyott maga után, és olyan épületek, amelyek közmunkából, közadakozásból épültek fel ebben a faluban, például a falusi mozi- és színháztermek, simán privatizálva lettek, és ezt szem előtt tartva állunk ki az ügyünkért. A helyi közösség, a nyugdíjasok, az iskola és az óvoda képviselőivel is beszélgettünk, elmondtuk, a mi szándékunk az, hogy a továbbiakban is folyhasson az épületekben az a tevékenység, ami eddig. Mi, helybéliek még Belgrád elébe is mehetünk, tehát ha mi, érintettek megegyezésre tudunk jutni, azt, mint a bírónő mondta, Belgrád elfogadja.
A föld visszaszármaztatásával kapcsolatban mi a helyzet? Ha jól tudom, már használják a földet.
– Erről október 21-én volt tárgyalásunk, és a Földművelési Minisztérium képviselője is jelen volt, aki ellenezte a javaslatunkat, de a fölhozott érveink alapján megegyeztünk. A komaszáció tekintetében szerencsés helyzetben vagyunk, mert úgy állnak a földek, hogy visszaadhatók, a termőföldet egységes területen kapjuk vissza. A topolyai és a kishegyesi község élen jár ebben a kérdésben, hiszen a törvény adta lehetőséggel élve már két éve visszaadták a földeket, tehát már használjuk, most csak azt várjuk, hogy a tulajdonjog visszaszálljon az egyházra.
A lelkész úr végül még egyszer kihangsúlyozta, hogy legjobb reménységük van afelől, hogy az épületek esetében is a megoldás felé közelednek, hiszen nyitottság és közös útkeresés tapasztalható az érintett felek között.
– Az az alapvető elgondolásunk, hogy ami működik, azt nem akadályozzuk. A falut zömében reformátusok lakják, tehát mind az idős emberek, mind az óvodások zöme református. A közösség érdekét is szem előtt tartjuk, nem érdekünk, hogy az óvodának bármilyen szinten sérüljön a működése.
Búcsúzáskor még arról esett szó, hogy a második világháborút megelőző időszakban az egyház meghatározó társadalmi tényező volt.
– Amíg erőszakkal az ateista-kommunista hatalom nem vetett ennek gátat, nem lehetett szétválasztani a társadalmi mozgásokat az egyházi mozgásoktól. A temetők, az iskolák, egyházi tulajdonban voltak. Mi semmi egyebet nem akarunk, mint hogy ez az összetartozás meglegyen. Sajnos az emberek egy részében érezzük az ódzkodást, mert nem látják a régmúltat, amikor ez természetes volt.
Az első döbbenet: végzés a nép nevében elkobzott földekről
Móricz Árpád, bácskossuthfalvi lelkipásztor
