– Mivel vajdasági gyakornoka még sosem volt a képviselőnek, a kiválasztottak közé kerültem. Személyes meghallgatáson nem voltam, mivel ahhoz Szlovákiába kellett volna utaznom, így telefonbeszélgetésen keresztül kellett bebizonyítanom, talpraesett vagyok, és az angol tudásom elegendő a brüsszeli és strasbourgi boldoguláshoz. Mivel angol nyelvtanár vagyok, nem volt nehéz dolgom.
Hogy nézett ki egy napod az Európai Parlamentben?
– Azzal kezdeném, hogy három hetet voltam Brüsszelben, egyet pedig Strasbourgban, ugyanúgy mint a parlamenti képviselők és asszisztenseik. Az Európai Parlamenteben tíztől délután ötig tart a munkaidő, én is így dolgoztam. A feladataim közé tartozott fordítani a képviselőnek, intézni a napi ügyeit, eljárni vele az ülésekre, illetve részt venni azokon az üléseken, melyeken ő nem tudott jelen lenni, szállodát foglalni neki, vízumot intézni számára stb. A fő cél az volt, hogy megismerjem a parlament munkáját. Duka-Zólyomi Árpádról azt kell tudni, hogy ő a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának képviselője, az Európai Néppárt képviselője, az Emberi Jogi Albizottság tagja, valamint a Külügyi Bizottság tagja. Ebből kifolyólag én leginkább ezeknek a bizottságoknak az üléseire jártam, és ha a képviselő nem tudott jelen lenni, ezekről kellett írásos jelentéseket készítenem. Mivel ott- tartózkodásom alatt robbant ki a magyar-szlovák vita, az is az én dolgom volt, hogy figyeljem, és jelentést írjak arról, hogyan foglalkozik ezzel a Magyar Szó, a Politika, a Blic. Érdekesek voltak számomra a magyar delegáció ülései is, ugyanis ezeken szó volt rólunk, vajdasági magyarokról is. Érdekes, hogy éppen akkor, amikor engem is bemutattak a magyar delegáció ülésén, ott volt Dévavári Zoltán, a VMSZ alelnöke is.
Nehéz volt helytállni?
– Nekem tetszett a munka. Élveztem minden egyes ott töltött napot. Kihívás volt, de én szeretem a kihívásokat. Szívesen dolgoznék ott hosszabb ideig is. Igaz, a képviselők meg az asszisztensek azt mondják, nem egy álombéli munka az, de én akkor is kipróbálnám néhány évig. Nekem ott senki nem fogta a kezem, fel kellett találnom magamat. Egyedül kellett pl. az egy hetes strasbourgi tartózkodás idejére is szállást találnom. Legalább húsz szállodát felhívtam, eredmény nélkül, mire valaki felvilágosított, hogy parlamenti időszakban képtelenség Strasbourgban szállást találni, ugyanis a képviselők meg az asszisztensek előre lefoglalják a szobákat. Az volt a szerencsém, hogy megtudtam, egy asszisztens lemondta az utat, így én az ő helyére ugrottam be. Ami még nehéz volt, az az ismerkedés. Az első öt napban senki mással nem ismerkedtem meg, csak a feletteseimmel, vagyis a képviselővel és két asszisztensével, Lancz Attilával és Sidó Árpáddal. Esténként sokszor egyedül voltam otthon, ugyanis Róka Zsuzsannánál, Becsey Zsolt asszisztensénél laktam, és ő mindig késő estig dolgozott. Szóval az ötödik nap után mondtam a felettes asszisztenseimnek, hogy segítsenek nekem barátokat találni, mert nagyon egyedül érzem magam. Így már az első ott- töltött péntek este a „szárnyaik alá vettek” , és velük mentem egy asszisztens buliba. Ott szerencsére találkoztam olyan emberekkel, akikkel azután szabadidőmben barátkozhattam. Így rögtön az első hétvégén már egy új ismerőssel mentem el kirándulni Amszterdamba. Egyébként az a tapasztalatom, hogy a parlamenti dolgozók nem nagyon hajlandóak barátkozni, valószínűleg azért, mert minden gyakornokban az esetleges konkurenciájukat látják.
Volt-e valami, ami nem tetszett?
-- Talán egyedül az, hogy a parlamenti dolgozókat úgy kezelik, mint kiváltságosokat. Strasbourgban van olyan autóbusz, amit kizárólag ők használhatnak. A busz rengeteg helyen megáll a városban, és hiába van rajta bőven szabad hely, senki más nem szállhat fel rá, csak ők. Voltak olyanok, akik megpróbálkoztak a felszállással, de nem engedték meg nekik. A másik, hogy a parlament éttermében a vendég csak fél kettőtől ebédelhet, az ott dolgozó pedig már fél tizenkettőtől. Vagyis, ha valaki, aki hosszabb időre szóló belépővel rendelkezik, magával visz valakit, akinek csak egy-két napos belépője van, a hosszabb időre szóló belépős illető ehet már délben is, a vendég meg várhat fél kettőig. Érezni is Brüsszel utcáin, hogy a városi emberek nem szeretik az úgynevezett eurokratákat. Mindettől eltekintve óriási élmény volt ez az egy hónap. Olyan emberekkel találkozhattam, beszélhettem, akiket eddig csak a televízió képernyőén láttam, és olyan tapasztalatokat szereztem, amelyeket remélem, még alkalmam lesz majd valahol kamatoztatni. Ezúton is köszönöm Duka-Zólyomi Árpád képviselőnek, hogy gyakornoka lehettem – mondta Ágnes.
