Január végén igencsak felkavarta a kedélyeket a hír, hogy az újvidéki Műszaki Középiskolában azért betegedett meg hat tanár daganatos megbetegedésben, mert az intézmény épülete építésének során azbeszttartalmú építési anyagot használtak. Az intézménynek összesen 215 alkalmazottja van. A középiskolát az illetékes egészségügyi intézmény munkatársai is felkeresték, és megállapították, hogy a hat tanár valóban rákos daganatban betegedett meg. A nehezen gyógyítható kór mindegyiküknél más szervet támadott meg. A témában megszólaltatott orvosok szerint elképzelhető, hogy a több évtizede felépített épületben az azbeszt elöregedett, bomlásnak indult, és ezért az azbesztfonalacskák az intézményben mindenhol megtalálhatóak a levegőben. A középiskola épületét szintén felülvizsgálták, és minden kétséget kizáróan megállapították, hogy az építkezésnél használt anyagok némelyike valóban azbesztet tartalmaz.
Az Európai Unió tagállamaiban 2002 óta tilos az azbeszt alkalmazása. Szerbiában 2011-ben hoztak egy hasonló rendeletet.
Cinkler Rudolf magiszter, szabadkai szakember lapunknak nyilatkozva elmondta: az azbeszt szerves és szervetlen anyag keveréke, amelyet ércként bányásznak. Jellemzője, hogy mikron dimenziójú fonalakból tevődik össze, hihetetlenül nagy szilárdságú és hőálló. A történelem során először hőálló védőruházatot készítettek belőle, ezt főleg a kohók mellett dolgozó munkások viselték – magyarázta Cinkler.
– Később az azbesztet elkezdték más anyagokkal vegyíteni, és így nagyon jó hőszigetelő anyagokat kaptak. A múltban ezeket az anyagokat hőszigetelés gyanánt építették be az épületekbe. A továbbiakban az azbesztet az úgynevezett vizes szakmában is felhasználták, elsősorban csatornázásra. Amíg nem voltak műanyagok, addig elsősorban az azbesztcement csövet használták a szennyvízelvezető-, az ivóvíz- és a csatornahálózatok kiépítésére. A csövek úgy készültek, hogy tengelyekre vitték fel a finom azbesztszemcséket, majd a cementet, majd ismét azbesztet és így tovább, végül pedig betonnal vonták be kívül és belül a csöveket. Az így kapott csövek falvastagságúak. Ami a tetőfedést illeti, azbesztből készült a jól ismert palatábla és a hullámlemez, de az építészetben használták még válaszfalakban is. Manapság az azbeszt mát múltnak számít, hiszen itt vannak az új műanyagok, amelyek a legtöbb területen alkalmasak az azbeszt helyettesítésére. Az azbeszt hátrányai először a bányákban mutatkoztak meg. Az azbesztkitermelő bányákban a munkások óriási hányada tüdőrákban hunyt el. Amikor az idők során elkezdték a témát és az összefüggéseket feldolgozni, rájöttek, hogy a népszerű anyagnak köze lehet a kitermelésben dolgozók daganatos megbetegedéséhez. Amint azt már mondtam, az azbeszt hihetetlen kis súlyú anyag, ezért a kitermelés helyszínén állandó jelleggel jelen van por formájában, képes megállni a levegőben, nem ülepszik le, és az emberek emiatt folyamatosan belélegezhetik. Akkor is gondok merültek fel, amikor az épületekbe beépített azbeszt elkezdett lebomlani, és az apró szemcsék a légmozgás folytán terjedni kezdtek. A vizsgálatok kimutatták, hogy az azbeszt hőszigetelés és az ilyen lakásokban élő emberek tüdőrák megbetegedése között igenis van összefüggés. Így jutottunk el odáig, hogy a szóban forgó anyagot kivonták a forgalomból, mással helyettesítették. Ugyanakkor bizonyos ágazatokban továbbra is alkalmazzák, példának okáért a tűzálló ruhák ma is azbesztből készülnek, mert nem találtak olyan megfelelő anyagot, amely helyettesíthetné. Persze ezt a védőruházatot nem viseljük olyan gyakran, hogy gondot okozhatna az emberek egészségének szempontjából – magyarázta Cinkler.
A beszélgetés során kiderült, hogy Szerbiában minden olyan vízvezeték- vagy csatornahálózat, amely az 1960-as évektől az 1980-as évek közepéig épült, azbesztcement csövekből áll. Vajdasági viszonylatban az utóbbi húsz évben kezdtek erre a célra műanyagcsöveket alkalmazni – mondta Cinkler, hozzáfűzve, hogy a tudósok még mindig nem tudják egyértelműen megválaszolni a kérdést, hogy a vizes szakmában használt azbesztcement csövek vajon szintén rákkeltőek-e. Pontosabban nem sikerült bebizonyítani, hogy a csövekben használt azbesztet belélegezhetik-e az emberek. Az azbesztet annyira mélyen beledolgozzák a cementbe, és a csövet kívül, illetve belül burkoló beton annyira vastag, hogy ezek a csövek nem kopnak, nem mállanak szét – fejtegette a szakember.
– Nincsen lehetőség arra, hogy az azbesztszál belekerüljön a vízbe. Ha esetleg bele is kerülne a vízbe, onnan nem jutna el a tüdőbe, mert ahhoz előbb le kellene száradnia, majd kipárolognia, és az azbeszt esetleg így kerülhetne a levegőbe. Ez lehetetlen. Mivel azonban a közvélemény tudata ellenséges az azbeszttel szemben, ezért az illetékesek ígéretet tettek, hogy vízvezeték-hálózataink rekonstruálásakor csakis más anyagból készült csövet alkalmaznak majd. Persze egyelőre nem tudni, hogy az új anyagról, a műanyagról mi derülhet ki az idők során, elvégre abban is vannak nagyon furcsa és megkérdőjelezhető eredetű anyagok. Pénzügyi okokból kifolyólag az azbesztcement csövek teljes lecserélését eddig nem rendelték el. Egyelőre tehát nem tudni, hogy mikor sikerül kicserélni a csöveket. Megtörténhet, hogy csak akkor, amikor a csöveket elöregedés miatt egyébként is ki kell cserélni. Ami az épületeket illeti, Magyarországgal ellentétben Szerbiában, illetve korábban Jugoszláviában, nemigen alkalmazták az azbesztet, mivel országunkban a múltban nem fordítottak figyelmet az épületek hőszigetelésére – összegezte Cinkler.
