Előrebocsátom, nem szeretem az olyan írásokat, beszédeket, amelyek lépten-nyomon fennkölt idézetekhez nyúlnak, indokolatlanul, hatásvadász célokra használva patetikus verssorokat, mondatokat. Úgy gondolom, az olyan művek, mint amilyen a Himnusz, a Nemzeti dal vagy a Szózat mondanivalója, a lelkekre kifejtett hatása pontosan azért olyan mélyreható, mert csakis ritka, kiemelten fontos alkalmakkor nyúlunk hozzájuk. Úgy érzem, ezúttal erről van szó.
Vajdaságban hatalmas érdeklődés mutatkozik meg a könnyített eljárással megszerezhető magyar állampolgárság iránt, ma már legkorábban májusra kaphatnak időpontot a diplomáciai külképviseleteken azok, akik szeretnék átadni igénylésüket. Az, hogy ki miért igényli a magyar állampolgárságot, változó. Nyilvánvalóan sokan vannak, akik elsősorban érzelmi okokból teszik ezt, van egy réteg, akiket sokkal gyakorlatiasabb indíttatás vezérel, ők életüket Magyarországon képzelik el, vagy pedig a magyar útlevéllel az Európai Unió országait vették célba, úgy érzik ott könnyebben tudnak érvényesülni. Persze, vannak az exhibicionisták, a magamutogatók is, akiknek saját bevallásuk szerint azért kell magyar útlevél, hogy azt az ingzsebbe tegyék, aztán végigsétáljanak multikulturális településük többnemzetiségű vevőkkel és eladókkal teli piacán.
E felsorolás persze a teljesség igénye nélkül íródott, mindenesetre van az érdekelteknek még egy kategóriája, azok, akik nem magyarok. Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti képviselője hívta fel a figyelmet a tényre, hogy minden olyan vajdasági polgár igényelheti a magyar állampolgárságot, aki – a magyarokhoz hasonlóan – igazolni tudja, hogy felmenői közül valaki magyar állampolgár volt, emellett pedig beszéli a magyar nyelvet. Tapasztalatból tudhatjuk, a két kritériumból az elsőnek minden bizonnyal nagyon sokan eleget tesznek, a második, vagyis a nyelvtudás már nagyobb gondot jelent.
Az időnként elszaporodó kisebbségellenes kilengésekből tudjuk, gond van Vajdaságban az együttéléssel. Azóta került a köztudatba és vált szinte már közhellyé a tolerancia mint kifejezés. Azonban, egész egyszerűen senkit sem lehet rákényszeríteni, hogy megtanuljon egy nyelvet, csak azért mert a szomszédnak ez az anyanyelve. Pedig sokan sokszor elmondták: a kisebbségiek elleni támadások sok esetben a nyelvi különbözőségekből erednek. Lehet különféle statisztikai adatokkal előjönni, százalékban kifejezni az elcsattant pofonok kisebb vagy esetenként nagyobb számát, a tény tény marad: a békésnek, toleránsnak meg még ki tudja minek feltüntetett együttélés valójában egymás mellett élés, érdemi változásokra e téren nem került sor.
Az egyetlen dolog, ami előrelépést biztosíthat, az érdek. Elsősorban a gazdasági érdek. Mert aki böngészi az álláshirdetéseket, vagy bemegy egy-egy szabadkai boltba, bankba vagy más üzletbe, tapasztalhatja, hogy a munkaadók egyre gyakrabban követelik meg a magyar nyelv ismeretét, ebből kifolyólag pedig az eladók egyre gyakrabban szólnak vissza magyarul. És ez nem azért van, mert a vállalkozók szervezetében túlteng a toleranciáért felelős hormon, üzleti megfontolás vezérli őket. A határ túloldaláról érkező vevők miatt kell magyarul tudni, mert jelentős vásárlóerőt jelentenek, az üzlet pedig üzlet.
Hasonló a helyzet a kettős állampolgársággal is. Azok a jelenleg magyarul nem tudó, de egykoron magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkező szomszédaink, akik szeretnének olyan útlevélhez jutni, amellyel szabadon utazgathatnak, dolgozhatnak Európa-szerte, nyelviskolákba iratkoznak, magyarul fognak tanulni. És nem csak „Tudom madjarom” szinten kell nekik a nyelvet ismerni, a konzulátusi fogadóórán rendesen kell beszélniük a nyelvet, amit számos, ambíciótól fűtött fiatal meg is fog tenni, egész egyszerűen azért, mert az érdeke ezt diktálja.
Itt jutunk el a címben foglalt idézethez. Orbán Viktor kormánya talán nem is volt tudatában annak, hogy a kettős állampolgárság lehetővé tételével a Himnuszban foglalt védő kar nyújtását ülteti át a 21. századi gyakorlatba. Mert tény, az itt élő nem magyar nemzetiségű polgárok önös érdekből tanulnak meg ugyan magyarul, de ennek eredményeképpen meg fognak bennünket érteni, nem néznek ránk ferde szemmel, ha társaságukban magyarul szólunk, ezáltal pedig könnyebbé válik a barátkozás, szórakozás, közös kávézás is, ergo csökken az emiatt kitört verekedések száma.
Így, e lépésével az anyaország kormánya egy elcsépelt frázist tölt meg tartalommal: a vajdasági magyarság szülőföldjén történő boldogulását segíti.
