Az elmúlt csaknem egy évben a szabadkai képviselő-testület gyorsan, nagyobb viták nélkül hozta meg döntéseit. Saša Vučinić, Szabadka polgármestere szerint ez azért jó, mert az amúgy is nagyon nehéz, válságos évben sokkal könnyebb úgy takarékosnak lenni és döntéseket hozni, hogy a hatalmi koalícióban egyetértés uralkodik. Egy év telt el azóta, hogy felbomlott a várost irányító koalíció, és a Vajdasági Magyar Szövetség ellenzékbe vonult. Saša Vučinić polgármesterrel a mögöttünk lévő évről beszélgettünk.
A választásokat követően, vagyis 2008 júniusától 2010 januárjáig számos esetben számolt be lapunk is arról, hogy a Magyar Koalíció és az Európai Szabadkáért koalíció közös kormányzása nem úgy működött, ahogy azt elképzelték. Ez a koalíció egy éve nem létezik. Pozitív vagy negatív hatással volt ez a város fejlődésére?
– Bármely politikai fél kimaradása a döntéshozatalból, vagy a hatalom bármely szegmenséből, önmagában nem lehet pozitív vagy negatív. Azt, hogy különösebb időhúzás nélkül, pártok közötti vita nélkül meghozhatunk egy-egy döntést, pozitívnak tartom, azzal, hogy én személyesen nem érzek semmilyen elégedettséget amiatt, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség ellenzékből politizál. Azt sajnálom, hogy 2008-tól, amikor koalícióban voltunk, nem tudtak konstruktívabbak lenni. A választásoktól számított 19 hónap nyűglődéssel, vitával és politikai pontszerzésekkel telt, amíg azok a tárgyalások folytak, hogy ki és mit fog csinálni, kinek melyik embere hová kerül. Ez alatt az idő alatt nem tudtunk érdemlegeset lépni a város fejlődését illetően. Nagyon nagy veszteség ez és érezhető, sőt bizonyítható is. Úgy gondolom, hogy az elmúlt csaknem egy évben történelmi jelentőségű változások mentek végbe.
Tudna konkrétumokat mondani? Melyek azok a sikerek, amelyeket a szétválás óta elértek?
– Az Ipari és Technológiai Parkok Közvállalat megalakulása nagyon fontos. Annak ellenére, hogy a Terme Olimia visszalépett, úgy gondolom, hogy Palicson végre megindult a változás, a fejlődés, és nemcsak a park rendezésére gondolok – bár azt is nagyon fontosnak tartom – hanem az infrastruktúra kiépítésére is. Ami szintén fontos, hogy a Városi Tanács és a képviselő-testület több mint száz napirendi pontról döntött. Annak, hogy ilyen könnyen megy a döntéshozatal, vannak negatívumai, mert több esetben nem volt, aki időben felhívja a figyelmünket bizonyos hiányosságokra, így erre a képviselő-testületi ülésen került sor.
Mire számíthatnak a polgárok az idén? Jut majd pénz azoknak a gondoknak az enyhítésére, amelyekkel naponta szembesülnek, vagyis a városi víz, a szennyvízelvezető-csatornahálózat bevezetésére, utak aszfaltozására?
– Hatalmas problémát jelent a kettes kollektor hiánya, és annak kiépítéséhez milliókra van szükség, erre a Tartományi Nagyberuházási Alapnál pályázunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a víztisztító kiépítése a vízművek minden dinárját lefoglalja, tehát mindenre, amit a vízvezeték és szennyvízelvezető-csatorna fejlesztéséért teszünk, a pénzt máshonnan kell elvennünk. Ebben az évben Palics irányában folytatódnak a munkálatok. A talajvíz miatti problémákat a környezetvédelmi minisztérium 10 millió dináros támogatásával orvosoljuk. Az utak aszfaltozásához tervekre van szükség. Reményeim szerint 37 utca aszfaltozására sor kerül, de további 60 rendelkezik tervdokumentációval, így ezek esetében is van lehetőség a kivitelezésre, ha lesz rá támogatás.
A szabadkai kereskedelmi bíróságon tavaly több mint 550 csődeljárást jegyeztek, sokan maradtak munka nélkül. Van a városnak valamilyen stratégiája, amellyel a további elszegényedésnek esetleg gátat vethet?
– Ha a gazdaság általában gyenge lábakon áll, akkor kevesebb a pénz a költségvetésben, kevesebb befektető érkezik az országba, elégedetlenek az emberek. Ez egy láncreakció. A kérdés talán az, hogy ki az, aki megengedte, hogy a szabadkai ipar ilyen állapotba kerüljön, amilyenben ma találjuk. A csődeljárások nagy száma az új törvény miatt mutatkozott meg most, hiszen azok a cégek, amelyek évek óta zárlat alatt vannak, most automatikusan csődbe mennek. De ez is azt mutatja, hogy Szabadka gazdasága évek óta haldoklik. A város az elmúlt tíz évben nem mutatott érdeklődést a magánosítást követően bajba jutott vállalatok iránt. Vannak pozitív példák: a Bratstvo, a Tržnica, a Mala Bosna Rt., amelyekért az elmúlt két évben küzdöttünk. Most pedig a Fidelinkáért próbálunk megtenni mindent, ami egyelőre elég reménytelennek tűnik, hiszen mindannyiunkat érdekel a sorsa, csak éppen a tulajdonosokat nem. A tavalyi évben kötött megállapodásoknak, a külföldi befektetők érkezésének és az idei évben tett erőfeszítéseknek köszönhetően én ismét csak azt tudom hangsúlyozni, hogy 2000 munkahely nyílik majd.
