Az IMF-fel kötött megállapodás értelmében Szerbia ígéretet tett arra, hogy az idén a költségvetési hiány nem haladja meg a társadalmi össztermék 1,75 százalékát a tavalyi 2,8 százalékkal ellentétben. Ugyancsak szerződésbe foglaltatott az az előrejelzés is, hogy az idén Szerbiában a gazdasági növekedés a tavalyi 6 százalékról 3,5 százalékra csökken, de már jövőre, vagyis 2010-ben újra erőre kap és eléri a 4,5 százalékot. A szerb kormánynak nem marad más hátra, mint továbbra is megszigorító pénzügyi politikát folytatnia, ami veszélyezteti népszerűségét, hiszen ez magyarán a nyugdíjak és a bérek növekedésének keretek közé szorítását és a közfogyasztás ésszerűsítését jelenti. Az is szerződésbe foglaltatott, hogy Szerbiában az idei tervezett infláció 8-10 százalék körül alakulhat a lebegő árfolyam megtartása mellett.
Kormánykörökben hangoztatták, Szerbia csupán akkor hívja le a pénzeket, ha valóban szüksége lesz rá. Ugyanakkor a megállapodás egyfajta biztosíték arra, hogy a szerb kormány megszigorító gazdaságpolitikát folytat, ami garanciát kellene jelentsen a külföldi befektetőknek, hogy nem lesz túl nagy infláció, sem jelentős árfolyamváltozás. A közgazdászok hangsúlyozzák, hogy az IMF számára nem annyira fontos, hogy az állami kincstárban mekkora összeg hever, fontosabb az, hogy mekkora a közfogyasztás és mekkora a hiány, mert ezek képezik az infláció melegágyát. A készenléti hitel jóváhagyásáról szóló megállapodás lényege, hogy Szerbia kötelezi magát: nem költhet többet, mint amennyi pénze van.
Hogy a pénzügyi világválság Szerbiára mért hatása mekkora lesz, és hogy az országnak milyen tekintetben és mennyire sikerül majd eleget tennie az IMF követelményeinek, korai lenne megjósolni. Ha egyes jelekből ítélni lehet, nem a legjobban kezdődött az év. Jóformán még meg sem száradt a tinta a papíron, máris olyan előrejelzések láttak napvilágot, hogy a szerződésbe foglaltak aligha lesznek betarthatók. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szakembereinek értékelés szerint a pénzügyi világválság mind erőteljesebb begyűrűzése miatt Szerbia idei gazdasági fejlődésének mutatója jó, ha eléri a két százalékot. (Ugyanezen intézmény értékelése szerint a tavalyi növekedés 6,5 százalék volt, de még az év végén is erre az évre 3,5 százalékot jósoltak.) A recesszió mind erőteljesebb megnyilvánulása nem csupán Szerbiára, hanem a Délkelet Európa valamennyi országára is vonatkozik. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Macedónia Montenegró, Románia esetében a előirányzott 3,4 százalékos növekedés csupán 1,5 százalék körül alakul majd.
Radovan Jelašić bankkormányzó a múlt héten, a készenléti hitel jóváhagyását követően azt nyilatkozta, hogy Szerbia devizatartalékai elegendőek, és még nem látja indokoltnak, hogy a hitelhez nyúljon az ország, de jó tudni, hogy az minden pillanatban készenlétben áll. Abban a kérdésben már ő sem biztos, hogy a 402,5 millió euró elegendő lesz-e az ország makroökonómiájának és a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez.
A napokban már a bankkormányzó is borúlátóbb hangnemben szólt, akárcsak a gazdasági szakértők hada, akik már az IMF készenléti hitelcsomagjának jóváhagyását megelőzően is azt „túlhaladottnak” minősítették és egyre inkább hangoztatták: Szerbiának az árfolyam stabilitása érdekében új, ambiciózusabb hitelre van szüksége. A jelenlegi dinárárfolyam megőrzéséhez nem kevesebb mint egymilliárd euróra lenne szükség, vagyis arra a pénzre, amit a lakosság és a külföldi érdekeltségű, Szerbiában tevékenykedő pénzintézetek vontak ki a hazai devizapiacról. Amit eddig csupán gyanítani lehetett, a minap napvilágra került, ugyanis Radovan Jelašić bankkormányzó belgrádi lapoknak adott nyilatkozatában megerősítette: az utóbbi három hónapban a lakosság 860 millió eurót vont ki a bankokból, míg a nemzetközi pénzintézetek szinte 600 millióval könnyítették meg Szerbiát.
Az IMF készenléti hitele mellett a NIS privatizációjából befolyó 400 millió euró, valamint a nemzetközi bankok előbbről jóváhagyott kölcsöneinek lekérésére kétségtelenül szükség lesz, emellett újabb hitelek igénylése is szóba kerül.
A készenléti hitel nem tekinthető felesleges eladósodásnak, hanem kísérlet arra, hogy a szerbiai gazdaság ne süllyedjen sokkal mélyebbre a tavalyi szintnél. A pénz nem elegendő, de ha Szerbia elesett volna az IMF-nek ettől a hitelcsomagjától, amely nem védené az árfolyamot, a dinár elértéktelenedésével az eladósodott lakosság hitelrészleteinek törlesztése válna kérdésessé, munkahelyek száza szűnne meg, és az ország amúgy is üveglábakon álló gazdasága belátható időn belül a tönk szélére kerülne.
